Válságdíj

Válságdíj

2019.11.08. Vers 0

Annyira undorítóan egyedül vagyok.
Nem akarom, hogy sajnáljatok,
De
Emberek hagynak el a megállókban.
Néha visszajönnek
A bérletükért,
Az okmányukért,
Vagy vissza a rohadt életbe.

Nem akarom, hogy sajnálj,
De
Ahányszor azt mondod, hogy
Ne kísérjelek el most,
Kevesebbet dobban a szívem eggyel.

Az vagyok, akit mindennap
Újra meg kell szeretnem.
Visszajárok a rohadt életbe.
Ha defektet kapok, felfújom magam.
De a dolgok menetrendje, hogy
Te sem lehetsz itt, ha máshol vagy.

Nem akarom, hogy haragudj rám,
De
Nem tudok lenni köztük.
Nem zárnak el, csak lekésem őket.
Ezért ahányszor nem kísérlek el,
Mintha téged is lekésnélek, nővérke.
Pedig csak nem vagy itt, ha máshol vagy.

Tetszett? Itt támogathatja Szamosvári Bence alkotását a Patreonon!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük