Tavasz
korai ez a februári tavasz, valahogy
tisztátalan és helytelen
a globális felmelegedés jegeket olvaszt fel a lelkemben
régi, nehéz és száraz jeget
nem vettem észre a létezését, annyira
természetes volt, hogy mindent befed
egy délután megfordult a nap
fodros szoknyája sárgán és laboratórium szagúan suhant el az orrom előtt
egy pillanatnyi agapé, huncut szemű, fürtös hajú kislány
felbukkant a jég alól
mosolyt csalt oda, ahol sima fehér felület pihent csak
annyi volt, egy pillanat csupán
nem tudom, honnan jött a felismerés
hát, így is lehet időnként
ezt is mi csináltuk
a jégtakaró visszafagyott, ez a rendje a világnak
korai még a tavasz, napok óta emésztem
hát, így is lehet időnként
