Tartalom

Elhallgatott dolgok

Vannak dolgok, amiket nem mondunk ki. Vannak dolgok, amikről nem beszélünk. Nem beszélünk róluk, mert félünk, ha hangosan kimondjuk, ha a szavak kiáramlanak a levegőbe, még a végén valósággá válnak. A valósággal pedig csak az a baj, hogy szembe kell nézni vele. Nem beszélünk róluk, mert nem tudjuk, hogyan kell. Nem tudjuk, hogyan formáljuk szavakká…
Elolvasom


2018.11.07.

Tehetetlenség

Egyedül vagyok, nincs hova mennem. Nincs hova mennem, nincs mit szeretnem. Béna a testem, szélmalomharcok. Bármi lehetnék, de sehova se tartok. Nincs, ami mozdít, már semmi se lüktet. Habzó tenger az elme, hol nincsenek partok, csak céltalan lebegés és vészjósló morajok. Nincs már bennem vágy, tűz vagy felindulás, kongó üresség van csak és néma várakozás.


2018.11.05.

A nő

Esett az eső. Apró cseppekben hullott a járókelők feje tetejére, eláztatott mindenkit az utcán. A boltos fáradt volt, korábban kelt, hogy az új ruhákat feladhassa a próbababákra. Reggeli kávéját az utcán fogyasztotta el, melynek egy keményre száradt cseppjét már órák óta viselte mellkasán. Szerencséjére, állán lógó, szürke, csapzott szakálla takarta a foltot, amikor egy vásárló…
Elolvasom


2018.11.02.

Amikor jobban

Most jobban esik a csend ricsaja, mindig a másé kell, inkább hallgatom más zaját, minthogy sajátomban vesszek el. Most megillet egy néma délután, szótlan, teám fölött. Dadogva nem vágyok szavakat cipelni, vétkes vagyok cinkosok között. Most képtelenek rólunk a képek, s tán így lesz a legjobb, homályos lencsevégen ragyogni… ezt tudjuk mi, és ez nem…
Elolvasom


2018.10.31.

Kaktusz

Sosem voltam az a szerelmes típus. Tizennyolc éves koromig még csak azt se tudtam, milyen. Aztán jött Ő. Igen, Ő, az a nagybetűs. Egy márciusi délutánon futottunk össze a Nyugatinál. Pillanatok alatt elrabolta a szívemet, és attól kezdve egy napot se tudtam elképzelni nélküle. Pedig hidd el, semmivel sem volt több, mint az eddigiek. Legalábbis…
Elolvasom


2018.10.29.

Mondóka

Hullám, hullám, hullám, hull a lány, lám a lány hull ám, hull ám! Hullám a lány, az én hullám… Vízi hullám, amit elsodor pár hullám, ami az égből hull alám, vagy épp a lány szeméből könnyhullám hull egyre-egyre rám. Hullt és hullt és holt, mert nem hallott a lány. Lám, holt és volt és hullott…
Elolvasom


2018.10.28.

Csonttól bőrig

Mi mindenről álmodtam egykor, álmodtam magamnak száz csodát, de kínos tárgy a közöny, mi csonttól bőrig a testet járja át. Mennyi vágyam vágyott egyben lenni e kicsi testben, e kicsi ágyban és most minden semmi és minden hiába; annyi vágyam égett egyetlenegy  vágyban, de hűvös tárgy a közöny és a közönynek nincs párja. Most minden…
Elolvasom


2018.10.27.

Kék Cinege

Azt mondtad, direkt ültettél színes virágokat a kertbe. Hogy te, akárcsak a madarak, szeretted az ilyesmiket. A szinte tökéletes fű, a virágok illatozása és a nagy, magas fák remek élőhelyet biztosítottak szárnyas barátainknak. Tetszett, hogy minden reggel madárcsicsergésre ébredhettél. Emlékszem, egyszer mesélted, hogy egy madár – azt mondtad, talán kék cinege – már napok óta…
Elolvasom


2018.10.23.

Lektorált

Száll az idő, éji fecske, (A költőt kérem, ezt legközelebb Mellékletben majd kifejtse!) Szállok én is végtelenbe. Szálló széltől fel-fel lebben A függöny is, majd elreppen. (Ó, bocsánat, Költő Uram, nehogy azt higgye, itt minden jól van! Kávét főztem idegemre, s gyors levelet írtam a csomagoló cégnek: Hogy sok helyen stilisztikai hibát vétett! Ők is.…
Elolvasom


2018.10.18.

ESSZÉ: Szegénység ábrázolása a magyar irodalomban

„Szidhatja, mint koldús, a gazdagot, No, szidom is hát, míg koldús vagyok, Nincs bűn előttem más, csak aki gazdag; Ha dús leszek, ez a szó lesz erényem: Nincs bűn, csak élni koldusan, szegényen.” (William Shakespeare: János király) Szegénységgel mindannyian találkoztunk már, de valamennyien megpróbáljuk elkerülni, minimalizálni az ilyen kellemetlen „randevúkat”. Akárcsak az erőszakról, a halálról,…
Elolvasom


2018.07.02.