Tartalom

Pajzs

Fújt magára egy keveset a levendulás testpermetéből, otthonillatot akart a terjengő gyógyszerszag helyett. A nővérek ajánlottak neki altatót, mégis nagy nap vár rá holnap, de ő nem kért, hányinger kerülgette, ha csak rá gondolt. Inkább felhúzta a kozmoszos pizsamáját, magára terítette a puha, rózsaszín köntösét, és a lift felé indult. Csoszogott, vonszolta magát. Így megy…
Olvass többet


2018.12.04.

Amit mások látnak

Ne gondolj arra, mondták, hogy a szomszéd málnabokrai éjszaka polipokká válnak Hogy a narancsszínű fejlécek egy nyolcvan évvel ezelőtti osztálykirándulás számháborújának emlékei Hogy a kilátás a városra csak egy széttépett olajfestmény A lámpába repülő bogarak tudata csak egy nyolcjegyű számsor Ne gondolj arra, mondták, hogy a fehér macskák tekintete a fekete pólódon tükröződik Hogy a…
Olvass többet


2018.11.30.

Ma nem esett az eső

Azt mondta az árus a piacon, akitől vettem a rózsát neked, hogy vágjak le egy-két centimétert a végükből, mert jobban fel fogják szívni a vizet, sőt, ha van hely a hűtőmben, akkor éjjelre tegyem oda be, úgy eláll egy hétig is. Udvariasan bólogattam, miközben magyarázott, mintha figyelnék, de már jó ideje nem bírtam követni, mivel…
Olvass többet


2018.11.26.

Ősz

Nézd, milyen szép most az őszi táj! Aranyló levelek, és még ki tudja hány ezer szín ölelkezik a széllel össze, hogy az ember lelkét megfürössze. Mert még itt van a szájban az íze a csóknak, és még cseng a fülben a „szeretlek” szónak a bódulattá tevő mámorító emléke, a nyár sok száz izgalma, fensége. Nézd,…
Olvass többet


2018.11.21.

Provincia

A földszinti lakás mindig is érdektelen volt számomra, bár szerintem nem én voltam az egyetlen, aki így vélte. Akkoriban hatalmas téglaépületben béreltem egy aprócska garzont az ötödiken. Furcsamód a rideg épület látványa mindig megnyugtatott a hazaúton. A házhoz egy hosszú, szűk utcácska vezetett. A macskaköves út egy park mellett futott, mely körülölelte a robusztus építményt.…
Olvass többet


2018.11.18.

Tehetetlen délelőtt

Felmászna a vér az alkaron, magasból kémlelné testem, de összeugranak a varratok karomon és csupán csak feslett, alvadt vér cikázik a felkar felé, mint egy ősrégi villám, mi dörrenni vágyik, de meghal, s nem tud többet kitörni immár.


2018.11.16.

Péntek esti molinó

Sétálsz az utcán. Este van, ráadásul péntek este. Egyedül teszed szapora lépteid, mert kicsit félsz, hiszen pont tegnap hallottad annak a megerőszakolásnak a történetét a rádióban, ahol aztán mindenkinek a lelkére kötötték, hogy sötétedéskor már nem volna szabad fiatal nőként lófrálni a városban. Egyébként is 5 perce késel a baráti találkozóról, szóval még gyorsabbra veszed…
Olvass többet


2018.11.12.

Méh

Időtlen zümmögés a jobb fül hallójárataiban ablakhoz verődő szárnyak, ablaknak ütődő lábak ablakba csapódó fej Hosszú ujjak kapnak a hajhoz riadtan, remegve ablakhoz verődő szárnyak, ablaknak ütődő lábak ablakba csapódó fej Fekete-fehér hangok fekete-sárga zaj ablakhoz verődő szárnyak, ablaknak ütődő lábak ablakba csapódó fej A vizsgateremben már senki sem figyel


2018.11.09.

Elhallgatott dolgok

Vannak dolgok, amiket nem mondunk ki. Vannak dolgok, amikről nem beszélünk. Nem beszélünk róluk, mert félünk, ha hangosan kimondjuk, ha a szavak kiáramlanak a levegőbe, még a végén valósággá válnak. A valósággal pedig csak az a baj, hogy szembe kell nézni vele. Nem beszélünk róluk, mert nem tudjuk, hogyan kell. Nem tudjuk, hogyan formáljuk szavakká…
Olvass többet


2018.11.07.

Tehetetlenség

Egyedül vagyok, nincs hova mennem. Nincs hova mennem, nincs mit szeretnem. Béna a testem, szélmalomharcok. Bármi lehetnék, de sehova se tartok. Nincs, ami mozdít, már semmi se lüktet. Habzó tenger az elme, hol nincsenek partok, csak céltalan lebegés és vészjósló morajok. Nincs már bennem vágy, tűz vagy felindulás, kongó üresség van csak és néma várakozás.


2018.11.05.