Tartalom

Bent ragadt

Oly hívatlanul tört ránk most a magány, Valósággal rettegünk tőle. Jó ideje nem éreztük már Magunkon ezt az egyedüliséget. Ez is, mint minden, relatív, Gondolok itt a fogalmakra, Hogy kettőnk definíciója Csupán a másik inverze. Hiába időztünk annyit az erdőben Az ösvényt keresve – Átvitt értelemben a magunk igazát. Többé nem kereszteződnek útjaink. De te…
Elolvasom


2018.12.22.

Szabad asszociáció

Képek a falon… Egy árnyék mögött Feszülő tétova indulatok Futok hozzád De ellököd kezem Sírok, hogy feloldozz De nem törődsz velem Sós patak szalad Vesztébe az állon Majd egyszer csak lehullik Zuhan, akár a zápor Földet nem ér talán soha Felfogja a szövet puha Lágy illata Teremtek, igyekszem Hiába is, talán Csak kínom feszül Néha…
Elolvasom


2018.12.11.

Pajzs

Fújt magára egy keveset a levendulás testpermetéből, otthonillatot akart a terjengő gyógyszerszag helyett. A nővérek ajánlottak neki altatót, mégis nagy nap vár rá holnap, de ő nem kért, hányinger kerülgette, ha csak rá gondolt. Inkább felhúzta a kozmoszos pizsamáját, magára terítette a puha, rózsaszín köntösét, és a lift felé indult. Csoszogott, vonszolta magát. Így megy…
Elolvasom


2018.12.04.

Amit mások látnak

Ne gondolj arra, mondták, hogy a szomszéd málnabokrai éjszaka polipokká válnak Hogy a narancsszínű fejlécek egy nyolcvan évvel ezelőtti osztálykirándulás számháborújának emlékei Hogy a kilátás a városra csak egy széttépett olajfestmény A lámpába repülő bogarak tudata csak egy nyolcjegyű számsor Ne gondolj arra, mondták, hogy a fehér macskák tekintete a fekete pólódon tükröződik Hogy a…
Elolvasom


2018.11.30.

Ma nem esett az eső

Azt mondta az árus a piacon, akitől vettem a rózsát neked, hogy vágjak le egy-két centimétert a végükből, mert jobban fel fogják szívni a vizet, sőt, ha van hely a hűtőmben, akkor éjjelre tegyem oda be, úgy eláll egy hétig is. Udvariasan bólogattam, miközben magyarázott, mintha figyelnék, de már jó ideje nem bírtam követni, mivel…
Elolvasom


2018.11.26.

Ősz

Nézd, milyen szép most az őszi táj! Aranyló levelek, és még ki tudja hány ezer szín ölelkezik a széllel össze, hogy az ember lelkét megfürössze. Mert még itt van a szájban az íze a csóknak, és még cseng a fülben a „szeretlek” szónak a bódulattá tevő mámorító emléke, a nyár sok száz izgalma, fensége. Nézd,…
Elolvasom


2018.11.21.

Provincia

A földszinti lakás mindig is érdektelen volt számomra, bár szerintem nem én voltam az egyetlen, aki így vélte. Akkoriban hatalmas téglaépületben béreltem egy aprócska garzont az ötödiken. Furcsamód a rideg épület látványa mindig megnyugtatott a hazaúton. A házhoz egy hosszú, szűk utcácska vezetett. A macskaköves út egy park mellett futott, mely körülölelte a robusztus építményt.…
Elolvasom


2018.11.18.

Tehetetlen délelőtt

Felmászna a vér az alkaron, magasból kémlelné testem, de összeugranak a varratok karomon és csupán csak feslett, alvadt vér cikázik a felkar felé, mint egy ősrégi villám, mi dörrenni vágyik, de meghal, s nem tud többet kitörni immár.


2018.11.16.

Péntek esti molinó

Sétálsz az utcán. Este van, ráadásul péntek este. Egyedül teszed szapora lépteid, mert kicsit félsz, hiszen pont tegnap hallottad annak a megerőszakolásnak a történetét a rádióban, ahol aztán mindenkinek a lelkére kötötték, hogy sötétedéskor már nem volna szabad fiatal nőként lófrálni a városban. Egyébként is 5 perce késel a baráti találkozóról, szóval még gyorsabbra veszed…
Elolvasom


2018.11.12.

Méh

Időtlen zümmögés a jobb fül hallójárataiban ablakhoz verődő szárnyak, ablaknak ütődő lábak ablakba csapódó fej Hosszú ujjak kapnak a hajhoz riadtan, remegve ablakhoz verődő szárnyak, ablaknak ütődő lábak ablakba csapódó fej Fekete-fehér hangok fekete-sárga zaj ablakhoz verődő szárnyak, ablaknak ütődő lábak ablakba csapódó fej A vizsgateremben már senki sem figyel


2018.11.09.