Tartalom

Ősz

Nézd, milyen szép most az őszi táj! Aranyló levelek, és még ki tudja hány ezer szín ölelkezik a széllel össze, hogy az ember lelkét megfürössze. Mert még itt van a szájban az íze a csóknak, és még cseng a fülben a „szeretlek” szónak a bódulattá tevő mámorító emléke, a nyár sok száz izgalma, fensége. Nézd,…
Bővebben


2018.11.21. 0

Provincia

A földszinti lakás mindig is érdektelen volt számomra, bár szerintem nem én voltam az egyetlen, aki így vélte. Akkoriban hatalmas téglaépületben béreltem egy aprócska garzont az ötödiken. Furcsamód a rideg épület látványa mindig megnyugtatott a hazaúton. A házhoz egy hosszú, szűk utcácska vezetett. A macskaköves út egy park mellett futott, mely körülölelte a robusztus építményt.…
Bővebben


2018.11.18. 0

Tehetetlen délelőtt

Felmászna a vér az alkaron, magasból kémlelné testem, de összeugranak a varratok karomon és csupán csak feslett, alvadt vér cikázik a felkar felé, mint egy ősrégi villám, mi dörrenni vágyik, de meghal, s nem tud többet kitörni immár.


2018.11.16. 0

Péntek esti molinó

Sétálsz az utcán. Este van, ráadásul péntek este. Egyedül teszed szapora lépteid, mert kicsit félsz, hiszen pont tegnap hallottad annak a megerőszakolásnak a történetét a rádióban, ahol aztán mindenkinek a lelkére kötötték, hogy sötétedéskor már nem volna szabad fiatal nőként lófrálni a városban. Egyébként is 5 perce késel a baráti találkozóról, szóval még gyorsabbra veszed…
Bővebben


2018.11.12. 0

Méh

Időtlen zümmögés a jobb fül hallójárataiban ablakhoz verődő szárnyak, ablaknak ütődő lábak ablakba csapódó fej Hosszú ujjak kapnak a hajhoz riadtan, remegve ablakhoz verődő szárnyak, ablaknak ütődő lábak ablakba csapódó fej Fekete-fehér hangok fekete-sárga zaj ablakhoz verődő szárnyak, ablaknak ütődő lábak ablakba csapódó fej A vizsgateremben már senki sem figyel


2018.11.09. 0

Elhallgatott dolgok

Vannak dolgok, amiket nem mondunk ki. Vannak dolgok, amikről nem beszélünk. Nem beszélünk róluk, mert félünk, ha hangosan kimondjuk, ha a szavak kiáramlanak a levegőbe, még a végén valósággá válnak. A valósággal pedig csak az a baj, hogy szembe kell nézni vele. Nem beszélünk róluk, mert nem tudjuk, hogyan kell. Nem tudjuk, hogyan formáljuk szavakká…
Bővebben


2018.11.07. 0

Tehetetlenség

Egyedül vagyok, nincs hova mennem. Nincs hova mennem, nincs mit szeretnem. Béna a testem, szélmalomharcok. Bármi lehetnék, de sehova se tartok. Nincs, ami mozdít, már semmi se lüktet. Habzó tenger az elme, hol nincsenek partok, csak céltalan lebegés és vészjósló morajok. Nincs már bennem vágy, tűz vagy felindulás, kongó üresség van csak és néma várakozás.


2018.11.05. 0

A nő

Esett az eső. Apró cseppekben hullott a járókelők feje tetejére, eláztatott mindenkit az utcán. A boltos fáradt volt, korábban kelt, hogy az új ruhákat feladhassa a próbababákra. Reggeli kávéját az utcán fogyasztotta el, melynek egy keményre száradt cseppjét már órák óta viselte mellkasán. Szerencséjére, állán lógó, szürke, csapzott szakálla takarta a foltot, amikor egy vásárló…
Bővebben


2018.11.02. 0

Amikor jobban

Most jobban esik a csend ricsaja, mindig a másé kell, inkább hallgatom más zaját, minthogy sajátomban vesszek el. Most megillet egy néma délután, szótlan, teám fölött. Dadogva nem vágyok szavakat cipelni, vétkes vagyok cinkosok között. Most képtelenek rólunk a képek, s tán így lesz a legjobb, homályos lencsevégen ragyogni… ezt tudjuk mi, és ez nem…
Bővebben


2018.10.31. 0

Kaktusz

Sosem voltam az a szerelmes típus. Tizennyolc éves koromig még csak azt se tudtam, milyen. Aztán jött Ő. Igen, Ő, az a nagybetűs. Egy márciusi délutánon futottunk össze a Nyugatinál. Pillanatok alatt elrabolta a szívemet, és attól kezdve egy napot se tudtam elképzelni nélküle. Pedig hidd el, semmivel sem volt több, mint az eddigiek. Legalábbis…
Bővebben


2018.10.29. 0