Tartalom

Kultúrkör

Ahogy a levelek a szélben,úgy szállnak el a gondolatokaz átlagember fejéből. Könyvet olvas, hogy fenntartsaa látszatot, Ő igennagyra tartott egyén-nek képzeli magát. Felpróbálja az oldalakat,melyiket húzhatja ráélete üres lapjaira,hogy nagyra tartsák. Az olvasott szó elszállfejéből, pont, mint alevelek a szél áramlataiban. A levél beépül, mint ahogyanegy stílus épül személyek köré,a gondolat eltűnikés a kultúrkör megszűnik.


2021.04.20. 0

Mózes átvezeti Izrael népét a szavak folyóján

Miféle célok vezetnek, vezérünk,hogy így mersz előre nyomulnia létet nem kímélő idő kékenmegelevenedett sodrásában?Hogyan bírsz minket el,e nehézsúlyt, ezt a hamvas kezűtömeget, kiknek özönvíz semoltja szomját, kik készekönnön létük vakságával rohannia négy lovas tűzébe? Mi járhateszedben, miképp szólt hozzádaz Úr, hogy velünk végül ígylegyen a holnap zivatarfellegeáltal eltakart mély ege, és legvégülmilyen sors vár reánk…
Bővebben


2021.04.14. 0

Álom

Láttam a csodát, a szépet,Ahogy a fény játszik szemed mélyén.Ahogy a hajnal csendje töri az emléket,Az éjszakáról, melyről oly intenzívek az emlékek.Láttam a bút szemed völgyében,A fájdalmat, mit sokszor ki sem mondtál.Láttam, s éreztem mindazt, amiAkkor egy pillanat volt, egy egész éjszakán át.Láttam bizony, s emlékszek még rá…S azóta is érzem egy-egy éjszakán át.Mikor bársony…
Bővebben


2021.02.12. 0

Megkésett karácsonyi vers

Befulladtak a karácsonyi falatok,köhögve, küszködve kivagyok.Jóllakott a bejgli, felpuffadta guba, a mézeskalács eltorzultarccal mondja, ő már jóllakott,Nem tud lenyelni még egy falatot.A márc-tömény likőrökazt álmodják, ők mind vizek.„Ha lehet, most csak lefekszek és pihizek.”Fojtogat a fenyőfa illata,kell egy kis friss levegő néha, na! A telített családi együttlétmuszáját nem bírja az oldat!Kilöki…Mint a romlott csokit, az ember kiköpi.Boldog…
Bővebben


2020.12.29. 0

Ünnep

A találkozások, a beszélgetések,amikor visszafordulva még integetsz egy utolsót.Minden olyan giccses, mint a karácsonyfa,melyet anyáddal együtt díszítettetek,és a két eszme keveredésének eredményepont olyat lett, mint maga az ünnep.Lényegét vesztett.Akkor érezted először,hogy megfulladsz, ha itt kell maradnoda falak visszataszító fakóságában. A madár felneveli fiókáit, majd hagyja,szabadon repüljenek. Az ünnep elmúlt, háború pedig csak benned dúl.El kell…
Bővebben


2020.12.11. 0

Érkezés

(1) Péntek késő délután.Megviselte a hosszú vonatút.A haladás záloga,hogy végre rendbe teheti az életét.  (2) Találkoznak,klisé-ölelések sora.Beszélnek egy sor egyszerű dolgot,közben ő le,mellette pedig egy lakópark,felépül. (3) Születésnap,de nem ajándékot kap, függőséget.Van, aki üvegeket,de ő szárnyakat,bontogat. (4) Lassan magához tér.Megint sokknak tette kia szervezetét.Mintha ez már kötelező lenne. (5) Az utat annyira keresi.Kizár ő mindent…
Bővebben


2020.12.04. 0

Higany

– Szubsztancia – Fiolákban folyékony anyag.Melegre kidagadó gyönyör.Hűsben szűkülő térfogat. A tönkrement csönd fojtogat,fémes a pattogás. Torkomat összeszorítják a szavak.Lélekordító torz-világ.Testet rázó könnypalást. A tönkrement hallgatás vagyok,folyékony ezüst. Földre hulló higanylázmérő,mélységtől cserepekre tört üveg,a parkettán szétgurult ezüstgolyó. Az elfolyó higany formál bennem szívet,elfedi a színeket. Már csak csendes csörömpölést hallok,mint annak himnuszát,hogy már semmiben sem…
Bővebben


2020.03.25. 0

Acélmagnóliák – erős nők a WSSZ-ben

Robert Harling drámáját a szombathelyi Weöres Sándor Színház is színpadra vitte, mégpedig nem is akármilyen szereposztással. Emilyt Németh Judit, Truyt Bálint Éva, Shelbyt Alberti Zsófi, Clairee-t Szalai Krisztina, Valeryt Vlahovics Edit alakítja, míg Annelle szerepét Dunai Júlia öltötte magára. A színtér Truvy fodrászüzlete, ahol hétvégente összegyűlnek a város hölgyei. Férfiak nem jelennek meg, a szereplők…
Bővebben


2020.02.20. 0

Április 9.

Az arzénos víz is csakVodka-visszaképződés.Micsoda úriember így isA kancsal városképhez mérve,Ami lefagyaszt,Mikor esőt köpök a hetedikről.Minden viszonylagos.Te is csakEgy piros csípés vagyA tarkómonAz élethez képest.


2020.02.14. 0

Minden pillanat

Minden pillanat lepergett újra, Ahogy feküdtem éjfél körül. Vártam, hogy elnyomjon az álom, hiába, Megint a gondolat kerekedett felül. Engedtem, hadd jöjjön, régi ismerősöm. Ugyanazt hozta, unalmas egy alak. Lejátszott mindent, mit bár ne látnék újra, Forgott a megszokott, gyűlöletes szalag. Hirtelen olyan fájó lett az egész. Talán nem is a látottak hiánya, Leginkább bénító…
Bővebben


2020.01.11. 0