Címke: Vér

Kandinszkij lélekkaraván

Vérszövetséget kötöttem a sötétséggel, vonalakkal húztam határokat, fél lélekkel, hogy a lelkemnek szebbik oldala ragyogja a Hold és a Nap kecses táncdalát, hogy felhőkre nyissam szívem ablakát. Mert ott pihen minden alkotásban a jó, a csoda, így lesz a valóságnak az álom a gyilkosa. Otthonomba, Földembe, Hazámba beleszorult a léleknyi fekete jellemem. Ember vagyok, mostoha.…
Elolvasom


2019.09.18.

Tehetetlen délelőtt

Felmászna a vér az alkaron, magasból kémlelné testem, de összeugranak a varratok karomon és csupán csak feslett, alvadt vér cikázik a felkar felé, mint egy ősrégi villám, mi dörrenni vágyik, de meghal, s nem tud többet kitörni immár.


2018.11.16.