Címke: Méhek

Nincs már kertem

Volt egy kertem, melyben Vidult a nyár reggel S este. Sütött meleg Nap, s lágyan remegett A hideg holdfény, de A virágok éltek, Nőttek a fák egyre Feljebb, és még feljebb. A méhek dönögtek. A patak zörgött. S egy Dalos madárka a Vállamon angyalnak Hangján eldalolta Azokat a szép napokat. De mindez hirtelen, Mint szél…
Bővebben


2019.08.04. 0

Dióhéjban

Mint kocsis a rongybabát, úgy húztál magad után tested domborzatán. Kétszáz törött csont. Viasszal olvasztom eggyé önmagam. Testemből kifordulva bújok el a napfény játszotta sziluettek garmadájában. Minden hang mázsás súly, melyeket egyedül játszok szívbillentyűimen. Tüdőm vízzel telített, a lakat körül várárok. Mindkét kamra zárva, de kulcscsontomat tenyeredben szorongatod. Hiába közeledsz, a szilánkos bordák, mint univerzális…
Bővebben


2019.07.14. 0