Címke: Kandinszkij

Vörös ébredés

Vasutak dzsungelében, irodapanelek tengerében, villanyoszlopok hálóbogarában, a modern város magány-viharában fehér fényt fúj a szél. Fehér fényt hunyorít a szél. Eltemetett beton-civilizáció, eltűnt, bezárt generációk. Most úgy színez a környezetszennyezés, mint ahogy körtavakat a színszenvedés. Kockák, logikák, absztrakt csodák. Vérszínt fúj a táj. Vérszínt hunyorít a táj.


2019.09.25.

Kandinszkij lélekkaraván

Vérszövetséget kötöttem a sötétséggel, vonalakkal húztam határokat, fél lélekkel, hogy a lelkemnek szebbik oldala ragyogja a Hold és a Nap kecses táncdalát, hogy felhőkre nyissam szívem ablakát. Mert ott pihen minden alkotásban a jó, a csoda, így lesz a valóságnak az álom a gyilkosa. Otthonomba, Földembe, Hazámba beleszorult a léleknyi fekete jellemem. Ember vagyok, mostoha.…
Elolvasom


2019.09.18.