Vászon

csak pislog rám nap mint nap kifeszítve csüng nem szól, nem is tud ajkát ezer színnel zártam szárazra míg éj éjt vált, ő marad ugyanannak csupasz bőrét nézem a hibát keresem varázst, könnyet, valami még nedvességre utaló jelet tudom: él, csak elfordult tőlem már nem ihlet meg csak pislog pislog rám nap mint nap bőre…
Elolvasom


2019.06.08.