Dióhéjban

Mint kocsis a rongybabát, úgy húztál magad után tested domborzatán. Kétszáz törött csont. Viasszal olvasztom eggyé önmagam. Testemből kifordulva bújok el a napfény játszotta sziluettek garmadájában. Minden hang mázsás súly, melyeket egyedül játszok szívbillentyűimen. Tüdőm vízzel telített, a lakat körül várárok. Mindkét kamra zárva, de kulcscsontomat tenyeredben szorongatod. Hiába közeledsz, a szilánkos bordák, mint univerzális…
Bővebben


2019.07.14. 0