Rutinszerű

Rutinszerű

2020.01.05. Vers 0

Ismerős az érzés,
Ez megszokott habitus.
Belülről folyamatosan,
Egyre jobban,
Ha a belső hang megdobban,
És egyre jobban emészt a kérdés,
Megéri-e napi szinten vele
Ez a sok veszekedés?
A faszom bele.

(1)
Minden már annyira ismert, szinte rutinszerű. Átmész hozzájuk, fáradt az egyetem miatt, így nem mentek semerre, ott alszotok. Az apja sörrel kínál, közben megveregeti a vállad és mondogatja, milyen nagyszerű ember is vagy. Az anyja főz neked, és mosolyogva rakja eléd a főztjét a családi asztalnál, mintha már a te anyád is lenne.

(2)
Este minden felvezetés nélkül a lányuk széttárja neked a lábát orgazmust színlelve, te meg közben a legperverzebb képeket rakod magad elé, amiket eddig sosem mertél elmondani. Reggel ébredéskor már közhelyes beszélgetésekkel bombáz, hogy hát az időjárás így meg úgy, és megint fel kell öltözni, pedig már rég nyár van.

(3)
Megreggeliztek, közösen lefürödtök, aztán a buszig kézen fogva. Ott egy elsőbbségi ülésen, nem törődve az ott álló öregekkel, egymás ölében közel hajolva, begyakorolt nyelvmozdulatok és szolid tapizások sorozata. A suli előtt elköszöntök, este pedig újra ugyanez, de most úgy érzed, most az egyszer ennek más kimenetele lesz.

Integet, mosolyog.
Teljes kirakat.
Kint sötétedik,
Belülről egy darab kiszakad.
Egészen belül gyűlik, gomolyog,
Mert akárhogy is tűnik,
Integet, mosolyog.
Teljes kirakat,
Megmondom, hogy érzek, végre az igazat.
Bent sötétedik, kint sír, felpofoz, kifakad.
Az egész csak egy kirakat.

Ismert már az érzés,
Ez a megszokott habitus.
Belülről folyamatosan,
Egyre jobban,
Ha a belső hang megdobban,
Már nem emészt a kérdés.
Megéri-e napi szinten vele
Ez a sok veszekedés?
A faszom bele.

Tetszett? Itt támogathatja Lukoviczki Levente Péter alkotását a Patreonon!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük