Minden pillanat

Minden pillanat

2020.01.11. Vers 0

Minden pillanat lepergett újra,
Ahogy feküdtem éjfél körül.
Vártam, hogy elnyomjon az álom, hiába,
Megint a gondolat kerekedett felül.

Engedtem, hadd jöjjön, régi ismerősöm.
Ugyanazt hozta, unalmas egy alak.
Lejátszott mindent, mit bár ne látnék újra,
Forgott a megszokott, gyűlöletes szalag.

Hirtelen olyan fájó lett az egész.
Talán nem is a látottak hiánya,
Leginkább bénító tehetetlenségem
Fájt, hogy tudtam jól, minden hiába.

Így múlik el – állandóan csak ez jut eszembe,
Tétlenül, megalkuvón, beletörődve.
Egy közhely csupán, elvinni a múltat
A mindig álmodott, mindig szebb jövőbe.

Minden pillanat lepereg még százszor.
Mint labda, mely a falról visszapattan,
Társak az úton, ott lesznek mindenütt,
Minden pillanat, minden pillanatban.

Tetszett? Itt támogathatja Somos Péter alkotását a Patreonon!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük