Megkésett karácsonyi vers
Befulladtak a karácsonyi falatok,
köhögve, küszködve kivagyok.
Jóllakott a bejgli, felpuffadt
a guba, a mézeskalács eltorzult
arccal mondja, ő már jóllakott,
Nem tud lenyelni még egy falatot.
A márc-tömény likőrök
azt álmodják, ők mind vizek.
„Ha lehet, most csak lefekszek és pihizek.”
Fojtogat a fenyőfa illata,
kell egy kis friss levegő néha, na!
A telített családi együttlét
muszáját nem bírja az oldat!
Kilöki…
Mint a romlott csokit, az ember kiköpi.
Boldog karácsonyt!
