Keménykötésű

Keménykötésű

2019.09.23. Novella 0

Feldagadt szemekkel állsz a tükör előtt. Kezedben pengető, arcodon fagyott mosoly, vállaidon az egész élet.

Keserves zokogás, majd egy vérfagyasztó sikoly tölti be a házat. Lassan rogysz le arra a kanapéra, ahol mindig érezted a hóvirágok illatát, és ahol élvezettel tűrted, ahogy a gondolatok lyukakat fúrnak koponyád falába.

Kopognak. Nem tudsz ajtót nyitni. Beengednéd, de moccanni sem bírsz a súlyok alatt. Egyre intenzívebb, agresszívabb, téged pedig egyre jobban átjár a félelem. Az a félelem, ami minden nap és minden éjjel visszajár. Malmokat őröl benned, mert meg kell felelned, mindig újat kell mutatnod. Nekik soha nem elég. Soha nem lesz elég. Szívedet egy teknős páncélja alá csented, a kulcs plasztik hegyek alatt van elrejtve. Így talán tovább bírja.

Azonban távol az óceántól is érzed, ahogyan vérzik, majd megszakad.

Képtelen vagy újat alkotni, nem vagy elég.

Majd rájönni arra, hogy túl rövidek az ujjaid egy akkord lefogásához, felér egy akkora fájdalommal, mint amikor észreveszed, hogy hiába fröcsög belőled ezer szó nap mint nap a papírra, nem segít. Mintha halott fák sírnának tollad sercegése mögött. Minden levél könnye rajtad landol, s mint billog, ékesíti mellkasod.

Na meg a burjánzó fájdalom, ami ott hagyja lenyomatát a fehér vásznon. Az atomokig beleég, belevájja fogait, és hallod, ahogy reccsen a hús, az ínszalagok szakadnak, az izmok feszülnek. Már cafatokban vagy, de még mindig nem jó. Mert kétszáz darabban fáj.

Mind a kétszáz darabban érzed a csontvelőig ható kínt. Kétszáz cafat próbálja ezer szóval definiálni azt, hogy az élet nem tuszakolható bele egy kötetbe.

Bár ha mégis, legyen keménykötésű, abban azért mégis jobban mutat egy egész élet tragikomédiája.

Tetszett? Itt támogathatja Tamás Tamara alkotását a Patreonon!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük