Kék Cinege

Kék Cinege

2018.10.23. Novella 0

Azt mondtad, direkt ültettél színes virágokat a kertbe. Hogy te, akárcsak a madarak, szeretted az ilyesmiket. A szinte tökéletes fű, a virágok illatozása és a nagy, magas fák remek élőhelyet biztosítottak szárnyas barátainknak.

Tetszett, hogy minden reggel madárcsicsergésre ébredhettél. Emlékszem, egyszer mesélted, hogy egy madár – azt mondtad, talán kék cinege – már napok óta be akar törni a házba. Te odafentről nézted, ahogy egyik virágról a másikra szökkent. Majd hirtelen felröppent a levegőbe és továbbszállt, egyenesen neki az ablakodnak. Hangos zörejt keltett, ahogy nekicsapódott az üvegnek. Azt hitted, talán az ablaküvegben megcsillanó fa képmására akart rászállni. De csak találgattál. Nézted, ahogy egy párszor még megpróbálja. Aztán feladta.

Vártad, hogy mikor tér vissza. Mikor próbálja meg újra. Mikor hallod majd azt az ismerős hangot. Ahogy ott álltál a hideg kávé kortyolgatása közben, vizsgálgatva a szobát, megpróbáltad újra felidézni az énekét, a pillanatot, amikor annyira közel került hozzád, hogy szemrebbenés nélkül nézhettél egyenesen a szemébe, még ha egy üvegfal el is választott tőle. Azt hitted, semmi sem változott. A játékok, a könyvek mind a helyükön voltak. A kabátok felakasztva lógtak, és rád vártak a mosatlan ruhák meg a piszkos edények. A gyerekek az iskolában, ő dolgozott, te pedig egyedül voltál otthon. Az elszáradt, élettelen rózsákkal. Rájöttél, hogy te nem is szereted a kávét.

Mi lehetett az, ami ennek a kis madárnak annyira kellett, hogy elszántan nekiszállt az ablaküvegnek, kockáztatva a saját épségét? Talán azt hitte, ha elégszer próbálkozik, az üveg megreped, majd előbb-utóbb talán össze is törik. Ahogy te is, úgy az üveg is erősnek látszott.

Csak félve merem megkérdezni, mi lett volna, ha az üveg tényleg összetörik? Mert, ahogy ezt írom, már értem a metaforát.

Tetszett? Itt támogathatja Kőszegi Emese alkotását a Patreonon!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük