Kandinszkij lélekkaraván

Kandinszkij lélekkaraván

2019.09.18. Vers 0

Vérszövetséget kötöttem a sötétséggel,
vonalakkal húztam határokat, fél lélekkel,
hogy a lelkemnek szebbik oldala ragyogja
a Hold és a Nap kecses táncdalát,
hogy felhőkre nyissam szívem ablakát.
Mert ott pihen minden alkotásban a jó, a csoda,
így lesz a valóságnak az álom a gyilkosa.
Otthonomba, Földembe, Hazámba
beleszorult a léleknyi fekete jellemem.
Ember vagyok, mostoha.
Művész, a lélek harcosa,
ez mozgatja a világ timpanon rubinját,
hozok hát minden alkotáshoz szabásmintát,
hogy lelkedre szabd a csodát:
versben a szót, képben a kockát.
Fehér s vízszint horizont.
Vörös vér a falakon,
cseppekként csepeg a Földre le,
be a városba, be a szívekbe,
a félre fésült családmodellekbe.
Függő és vörös horizont.
Napsárgára festett plafon, fekete torony.
Sivatagokból hiányzó kék hullám.
Belső identitás homály.
Vérszövetség, Napkirály.
Végső soron csak magány,
elfelejtett lélekkaraván.

Tetszett? Itt támogathatja Heilman Petra alkotását a Patreonon!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük