Higany

Higany

2020.03.25. Vers 0

Szubsztancia –

Fiolákban folyékony anyag.
Melegre kidagadó gyönyör.
Hűsben szűkülő térfogat.

A tönkrement csönd fojtogat,
fémes a pattogás.

Torkomat összeszorítják a szavak.
Lélekordító torz-világ.
Testet rázó könnypalást.

A tönkrement hallgatás vagyok,
folyékony ezüst.

Földre hulló higanylázmérő,
mélységtől cserepekre tört üveg,
a parkettán szétgurult ezüstgolyó.

Az elfolyó higany formál bennem szívet,
elfedi a színeket.

Már csak csendes csörömpölést hallok,
mint annak himnuszát,
hogy már semmiben sem hiszek.

Tönkrement minden küzdelem.
Nem létezhet Isten sem.

Tüdőmet összepréseli,
lelkemet szorítja a súly.
Folyékony az elmúlás.

Tönkrement lélegzetvétel vagyok.
Megfulladok. Adjatok levegőt!

Köröttem minden csak lenyomat.
Ezüstszakadás ért az élet ötödén.
Engem ne szedjetek fel!

Tetszett? Itt támogathatja Heilman Petra alkotását a Patreonon!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük