Higany
– Szubsztancia –
Fiolákban folyékony anyag.
Melegre kidagadó gyönyör.
Hűsben szűkülő térfogat.
A tönkrement csönd fojtogat,
fémes a pattogás.
Torkomat összeszorítják a szavak.
Lélekordító torz-világ.
Testet rázó könnypalást.
A tönkrement hallgatás vagyok,
folyékony ezüst.
Földre hulló higanylázmérő,
mélységtől cserepekre tört üveg,
a parkettán szétgurult ezüstgolyó.
Az elfolyó higany formál bennem szívet,
elfedi a színeket.
Már csak csendes csörömpölést hallok,
mint annak himnuszát,
hogy már semmiben sem hiszek.
Tönkrement minden küzdelem.
Nem létezhet Isten sem.
Tüdőmet összepréseli,
lelkemet szorítja a súly.
Folyékony az elmúlás.
Tönkrement lélegzetvétel vagyok.
Megfulladok. Adjatok levegőt!
Köröttem minden csak lenyomat.
Ezüstszakadás ért az élet ötödén.
Engem ne szedjetek fel!
Csönd Csörömpölés Fiola Higany Himnusz Könnypalást Küzdelem Lázmérő Lélek