Ha én idős leszek

Ha én idős leszek,
Nem panaszkodom.
Még akkor sem, ha fáj.
A buszon is majd inkább kapaszkodom,
Zsúfolásig görbül majd mosolyra egy idős száj.

Ha én idős leszek,
Megmaradok a barátokkal.
Nem fogok egyedül meghalni,
Felidézve, milyen volt a családommal.
Nem ismerem majd azt a szót, hogy feladni.

Ha én idős leszek,
Kuporgatom majd a nyugdíjamat.
Remélve nem is keveset,
Hátha a rendszerben közben újítanak,
És lesz a mindennapokhoz fedezet.

Ha én idős leszek,
Minden unokámmal jóban leszek.
Önszántukból látogatnak majd engem.
Kis kertes házban lesz jó a kedvem,
Ahol minden rosszindulatú orvosi szóra teszek.

S hiába lesz úgy, hogy korosodom,
Ha az időt megállítani nem lehet.
De én a tükörből nézve sem szomorkodom,
Később talán igazolva lesz minden tettem, meglehet.

Tetszett? Itt támogathatja Lukoviczki Levente Péter alkotását a Patreonon!