Gondolatok a gondok gondtárából

Gondolatok a gondok gondtárából

2018.04.18. Vers 0

… és mi van azzal, aki álmaiból él?
Aki, szimplán attól fél,
hogy magára marad,
hogy jön egy kufár, aki mindent elad
alkudozás nélkül a nagy semmiségnek.
A cetlire is az lesz írva:
„Egy boldogtalan boldog percei ezerszeresére nagyítva.”
S csak bámészkodnak a kiállításon,
a kinek furcsa, kinek ocsmány tárgyon.
Legyintenek, s mondják:
„Ez egy balfék, ez egy elveszett,
ez egy visszaállíthatatlanul elcseszett szerkezet.
Ezen segíteni már nem lehet.”
Ekkor bezár a bazár,
és az üresség nagy lyukat zabál,
teszi azt úgy, mint ki exhumál.
És azt várja, hogy míg egyre mélyebbre halad,
talál valamit a rögök alatt.
De ki az álmából él, nincs fizikai teste,
nincs álca rajta, vagy épp torinói leple,
aki az álmaiból él, ő sem érez igazán,
bár illatát érzi szerelmének,
vagy épp csókját, érintését véli szépnek,
de ezek csak illuzionált képek,
s mint egy füstfoszlány seperc alatt széjjelszéled.
És mi lesz, ha felkel az örök álmodó?
A világegyetem tejútrendszerében,
héliumizzó körül forgó föld légkörében,
sóhajtva bár, de nagy levegőt véve,
maga körül körbenézve,
belefárad, nem szabadul börtönéből,
nincs kiútja a magány erdejéből.

Tetszett? Itt támogathatja Martinovics János alkotását a Patreonon!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük