Csonttól bőrig

Csonttól bőrig

2018.10.27. Vers 0

Mi mindenről álmodtam egykor, álmodtam magamnak száz csodát,
de kínos tárgy a közöny, mi csonttól bőrig a testet járja át.
Mennyi vágyam vágyott egyben lenni
e kicsi testben, e kicsi ágyban
és most minden semmi és minden hiába;
annyi vágyam égett egyetlenegy  vágyban,
de hűvös tárgy a közöny és a közönynek nincs párja.
Most minden semmi. Árnyék vagyok. Hányszor próbált ember árnyékban élni
s hányszor veszett már el a fény játékában?
Elveszett álmok, megtépett vágyak;
kis képzetem halvány vonalában közöny rajzolódik, egy furcsa tárgy;
mi szembe néz velem, de nem köszön.

Tetszett? Itt támogathatja Rákos Olivér alkotását a Patreonon!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük