Cél nélkül

Cél nélkül

2019.12.21. Vers 0

Csodák csörömpölnek a fűzfaleveleken.
Egy hattyú úszik a vízen mezítelen,
s kecsesen, könnyeden ingó ringásával
izgő-mozgó ellentéteket tükröz e tájon,
kérdések rohannak át láthatatlanul a lápon.
Fészkelődnek, és sietnek felém rengetegen,
hogy értsék magukat lelkemen,
s lássák röptüket szememben.

Az élet létezés vagy küldetés,
ölelés vagy büntetés?
Az élet remegés?
Reszketünk a csodán, hogy való legyen –
elfejtünk mosolyogni a részleteken.
Az élet színlelés?
Drámát és vígjátékot hoz minden tévesztés,
csak megálmodunk minden felejtést.
Az élet értelem vagy félelem,
élvezem vagy szétesem?
Az élet lüktetés?
Lüktet bennünk minden lételem,
kiharsan, nő, majd eltűnik hirtelen.
Az élet építés?
Alkotunk házat, tudományt, gyermeket.
Összeforrasztunk sebeket.

A tó mellettem a vonattal sebesen elsuhant,
a sok kérdés, a hattyú ott maradt alant.
A végét így én már csak képzelhetem,
már csak elmém pennájával festhetem,
hogy valahol vízhullám-lüktetésben ringatózva
fehéren, ragyogón a gyönyörben elmosódva
egy hattyú úszik hullámokban elsodorva.

Tetszett? Itt támogathatja Heilman Petra alkotását a Patreonon!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük