Kategória: Vers

Az élet kinetikai elemzése

az élet egy pattanás egy magasabb erő leejt minket, a zuhanás sokkjától nem is tudunk magunkról, majd a becsapódás, – mikor rugalmas testként eldeformálódunk, – és az azt követő visszapattanás a születés szenzációjaként hat ezután egy ívet írunk le, ki-ki a sajátját, annak függvényében, milyen szögben, mekkora erővel verődtünk vissza a valóság talajáról, hogy a létezés terében…
Bővebben


2019.09.11. 0

Két egyenes

„Két egyenes vonal nem fog közre területet.” /Euklidész/ Két egyenes ember nem fogja közre egymás szerelmét. Kezem nem fogja közre a hátad 36 fok melegét. Kezed nem fogja közre az arcom telesírt keretét. Tudod, volt az a víz, ahol a csillagokba bújtunk nyáréjszakán. Tudod, volt az az égő csikk az első hamutálcán. Tudod, volt az…
Bővebben


2019.09.08. 0

Zsebpiszok szemelvény

(RÉSZLET) „Egy nagyobb hangvételű semmi.” – néhánynak még címe sincs – (Jártamban-keltemben mindig hordok magamnál tollat és papírt, sok kis írás születik, de sajnos nagy a lemorzsolódás… Íme pár sor, melyek visszamásztak a lapokra.) az első Mint mikor a buliban a lyukas zoknidat takargatod, úgy saját hibáidat is… mikor magadat adod másnak ajándékba; igyekszel, hogy…
Bővebben


2019.09.04. 0

Anhidrit

Kiszámolni az időt egy régi és a mai nap között. Valamikor két szoba volt ez a lélek. Öt lépés az út az ágytól az ablakig, és tizennyolc ugyaninnen a kijárati ajtóig. Megszokni a hiányod térfogatát. Ezt nem lehet idegen nyelvre lefordítani, a szavak nem bírnak el ennyi titkot. Összeomlasz, ahogy a nagyon régi anyagok is…
Bővebben


2019.09.02. 0

Töredékek M.-hez

1 Fogom a játékzsetonokat. Megkockáztatom a legmagasabb tétet. Belemegyek a játékba azzal a meggyőződéssel, hogy eleve veszíteni fogok. Akkor miért játszol? Kérdezitek. Mi mást csinálhatnék, ha függő vagyok? Válaszolok. 2 Felvettem valami lazát, gátlástalant és szépet, mint a te modorod. 3 Hazudj a szemembe és akarj, ahhoz kevesen értenek. 4 – Nem is tudtam, hogy…
Bővebben


2019.08.25. 0

Paramnézis

Csak én tudok versem szenvedője lenni, Első és utolsó mindegyik sorban. Valahogy már nem akarok társra lelni, Magányomban erre a pontra jutottam. Elefántcsont-toronyban várom a semmit, A percek kérges évekké vedlettek, Az élet a háncsból hamarosan felnyit. Tőlem már régen mindent elvettek. Ez a létforma nekem már megszokott; Esténként a gondok ringatnak álomba, S minden…
Bővebben


2019.08.21. 0

Ha én idős leszek

Ha én idős leszek, Nem panaszkodom. Még akkor sem, ha fáj. A buszon is majd inkább kapaszkodom, Zsúfolásig görbül majd mosolyra egy idős száj. Ha én idős leszek, Megmaradok a barátokkal. Nem fogok egyedül meghalni, Felidézve, milyen volt a családommal. Nem ismerem majd azt a szót, hogy feladni. Ha én idős leszek, Kuporgatom majd a…
Bővebben


2019.08.15. 0

Visszajáró

Ma hallottam kattanni a szívemet. Egy ócska pénztárgép ad ki ilyesféle hangot, hát vártam, hogy megnyíljon bennem valami. Manapság mindenki bankkártyát használ, és a levélpapír is egyre ritkábban fogy. Ha nem lenne okostelefonom, valószínűleg a bőrömre írnám a gondolataimat, hogy napvilágot lásson idekint, ami odabent félhomályban ringatózik. A visszajárót megtarthatod, talán egy sms-re elég lesz…


2019.08.07. 0

Nincs már kertem

Volt egy kertem, melyben Vidult a nyár reggel S este. Sütött meleg Nap, s lágyan remegett A hideg holdfény, de A virágok éltek, Nőttek a fák egyre Feljebb, és még feljebb. A méhek dönögtek. A patak zörgött. S egy Dalos madárka a Vállamon angyalnak Hangján eldalolta Azokat a szép napokat. De mindez hirtelen, Mint szél…
Bővebben


2019.08.04. 0

Szélcsend

Ki volt ő? Nem emlékszem tisztán, Csak arra, hogy csöndben, Szép csöndben hangossá tette a tisztást. Leveleket reptetett, Fákat szédített, De nem volt durva. Akár egy gyermeket, Álomba ringatott Minden pillanatot. Ha keresztül néztem rajta, Láttam a napot, S a fény rajzolt minket egy lapon. Ki volt ő? Nem emlékszem tisztán, Csak arra, hogy csöndben,…
Bővebben


2019.07.31. 0