Kategória: Publicisztika

Trend vagy műfaj? Irodalmi szociográfia a „mainstream” irodalomban

Ha megkérdeznénk egy ma érettségiző diákot vagy felnőtt olvasót, mi az irodalmi szociográfia, valószínűleg nehezen tudna válaszolni a kérdésre. Az is valószínű, hogy egy, a műfajt képviselő szerzőt sem könnyen említene. Jó esetben Illyés Gyula Puszták népe (1934), Nagy Lajos Kiskunhalom (1934) című művei maradtak meg gimnáziumi tanulmányaikból. Fejes Endre Rozsdatemetője (1962) vagy a nemrég…
Bővebben


2019.10.19. 0

ESSZÉ: Szegénység ábrázolása a magyar irodalomban

„Szidhatja, mint koldús, a gazdagot, No, szidom is hát, míg koldús vagyok, Nincs bűn előttem más, csak aki gazdag; Ha dús leszek, ez a szó lesz erényem: Nincs bűn, csak élni koldusan, szegényen.” (William Shakespeare: János király) Szegénységgel mindannyian találkoztunk már, de valamennyien megpróbáljuk elkerülni, minimalizálni az ilyen kellemetlen „randevúkat”. Akárcsak az erőszakról, a halálról,…
Bővebben


2018.07.02. 0

KRITIKA: Egy karrier építése

Karafiáth Orsolya regénye a fiatalabb és az idősebb Anna történeteit és alkoholfüggőségét, illetve a családjával kapcsolatos eseményeket írja le a főszereplő emlékeiből idézve. A történetet akaratunk ellenére hozzá szeretnénk kapcsolni a szerző személyéhez, késztetést érezve ahhoz, hogy önéletrajzként olvassuk, még akkor is, ha Anna gyermekkorát egyes szám harmadik személyben írja le. A cselekmény önéletrajzi ihletésű,…
Bővebben


2018.06.23. 0

KRITIKA: Játék az idővel

Tóth Krisztina legújabb verseskötete Világadapter címmel jelent meg 2016-ban, amely immár tizenegyedik a sorban. A kötet negyvennégy költeménye négy ciklusba van foglalva (Futamidő, Turista, A Tanítvány, Hosszúalvó), ez a strukturáltság azonban ezidáig nem jellemezte versesköteteit. Néhány vers egyértelműen egymáshoz tartozik, mind tematikájuk, mind hangulatuk alapján, ezért célszerűnek tűnik a ciklusos rendezettség. Ez a felépítettség hozzáadhat…
Bővebben


2018.05.10. 0