Kategória: Próza

Elviszlek magammal

Hatalmas, fekete betűkkel állt a „Gyártelep” felirat az öreg vaskapu fröccsöntött, műanyag tábláján. Mostanában nem nagyon jártam erre, de jól emlékszem, az aszfaltút összes kátyújára. A cementgyár vén cirmosa egy nyávogással rám köszön, majd tovább is kullog. Érdekes tény, hogy a telepet őrző kutyák egyedül őt nem kergetik el. Oldalra nézek, a portás őrbódéja azóta…
Olvass többet


2019.02.01.

Panelszerelem

– Ne aggódj, minden rendben lesz. Így megy ez már évezredek óta. Soha nem érezted? Benned is ott van. Ott kell lennie. Így születünk. – Nem. Hogy őszinte legyek, azt sem tudom, mit gondoljak. Nem értem, hogyan kerültünk ide, azt pedig szintén nem, mi van alattunk. Minden olyan pici, izeg-mozog, és nagyon fúj a szél.…
Olvass többet


2019.01.16.

Hír

Kosztolányi tér 29. 3/15., ellenőrizte még egyszer a címet, amikor a villamos lassan átzötyögött a Szabadság hídon. Már csak négy megálló. Tényleg készen áll erre? A Móricz Zsigmond körtér következik. Mindjárt ott van, és még mindig nem tudja, hogy egyáltalán képes lesz-e elé állni, és… A Kosztolányi Dezső tér következik. Fogalma sincs, hogy került le…
Olvass többet


2019.01.11.

Pajzs

Fújt magára egy keveset a levendulás testpermetéből, otthonillatot akart a terjengő gyógyszerszag helyett. A nővérek ajánlottak neki altatót, mégis nagy nap vár rá holnap, de ő nem kért, hányinger kerülgette, ha csak rá gondolt. Inkább felhúzta a kozmoszos pizsamáját, magára terítette a puha, rózsaszín köntösét, és a lift felé indult. Csoszogott, vonszolta magát. Így megy…
Olvass többet


2018.12.04.

Ma nem esett az eső

Azt mondta az árus a piacon, akitől vettem a rózsát neked, hogy vágjak le egy-két centimétert a végükből, mert jobban fel fogják szívni a vizet, sőt, ha van hely a hűtőmben, akkor éjjelre tegyem oda be, úgy eláll egy hétig is. Udvariasan bólogattam, miközben magyarázott, mintha figyelnék, de már jó ideje nem bírtam követni, mivel…
Olvass többet


2018.11.26.

Provincia

A földszinti lakás mindig is érdektelen volt számomra, bár szerintem nem én voltam az egyetlen, aki így vélte. Akkoriban hatalmas téglaépületben béreltem egy aprócska garzont az ötödiken. Furcsamód a rideg épület látványa mindig megnyugtatott a hazaúton. A házhoz egy hosszú, szűk utcácska vezetett. A macskaköves út egy park mellett futott, mely körülölelte a robusztus építményt.…
Olvass többet


2018.11.18.

Péntek esti molinó

Sétálsz az utcán. Este van, ráadásul péntek este. Egyedül teszed szapora lépteid, mert kicsit félsz, hiszen pont tegnap hallottad annak a megerőszakolásnak a történetét a rádióban, ahol aztán mindenkinek a lelkére kötötték, hogy sötétedéskor már nem volna szabad fiatal nőként lófrálni a városban. Egyébként is 5 perce késel a baráti találkozóról, szóval még gyorsabbra veszed…
Olvass többet


2018.11.12.

Elhallgatott dolgok

Vannak dolgok, amiket nem mondunk ki. Vannak dolgok, amikről nem beszélünk. Nem beszélünk róluk, mert félünk, ha hangosan kimondjuk, ha a szavak kiáramlanak a levegőbe, még a végén valósággá válnak. A valósággal pedig csak az a baj, hogy szembe kell nézni vele. Nem beszélünk róluk, mert nem tudjuk, hogyan kell. Nem tudjuk, hogyan formáljuk szavakká…
Olvass többet


2018.11.07.

A nő

Esett az eső. Apró cseppekben hullott a járókelők feje tetejére, eláztatott mindenkit az utcán. A boltos fáradt volt, korábban kelt, hogy az új ruhákat feladhassa a próbababákra. Reggeli kávéját az utcán fogyasztotta el, melynek egy keményre száradt cseppjét már órák óta viselte mellkasán. Szerencséjére, állán lógó, szürke, csapzott szakálla takarta a foltot, amikor egy vásárló…
Olvass többet


2018.11.02.

Kaktusz

Sosem voltam az a szerelmes típus. Tizennyolc éves koromig még csak azt se tudtam, milyen. Aztán jött Ő. Igen, Ő, az a nagybetűs. Egy márciusi délutánon futottunk össze a Nyugatinál. Pillanatok alatt elrabolta a szívemet, és attól kezdve egy napot se tudtam elképzelni nélküle. Pedig hidd el, semmivel sem volt több, mint az eddigiek. Legalábbis…
Olvass többet


2018.10.29.