Kategória: Novella

Provincia

A földszinti lakás mindig is érdektelen volt számomra, bár szerintem nem én voltam az egyetlen, aki így vélte. Akkoriban hatalmas téglaépületben béreltem egy aprócska garzont az ötödiken. Furcsamód a rideg épület látványa mindig megnyugtatott a hazaúton. A házhoz egy hosszú, szűk utcácska vezetett. A macskaköves út egy park mellett futott, mely körülölelte a robusztus építményt.…
Elolvasom


2018.11.18.

Péntek esti molinó

Sétálsz az utcán. Este van, ráadásul péntek este. Egyedül teszed szapora lépteid, mert kicsit félsz, hiszen pont tegnap hallottad annak a megerőszakolásnak a történetét a rádióban, ahol aztán mindenkinek a lelkére kötötték, hogy sötétedéskor már nem volna szabad fiatal nőként lófrálni a városban. Egyébként is 5 perce késel a baráti találkozóról, szóval még gyorsabbra veszed…
Elolvasom


2018.11.12.

Elhallgatott dolgok

Vannak dolgok, amiket nem mondunk ki. Vannak dolgok, amikről nem beszélünk. Nem beszélünk róluk, mert félünk, ha hangosan kimondjuk, ha a szavak kiáramlanak a levegőbe, még a végén valósággá válnak. A valósággal pedig csak az a baj, hogy szembe kell nézni vele. Nem beszélünk róluk, mert nem tudjuk, hogyan kell. Nem tudjuk, hogyan formáljuk szavakká…
Elolvasom


2018.11.07.

A nő

Esett az eső. Apró cseppekben hullott a járókelők feje tetejére, eláztatott mindenkit az utcán. A boltos fáradt volt, korábban kelt, hogy az új ruhákat feladhassa a próbababákra. Reggeli kávéját az utcán fogyasztotta el, melynek egy keményre száradt cseppjét már órák óta viselte mellkasán. Szerencséjére, állán lógó, szürke, csapzott szakálla takarta a foltot, amikor egy vásárló…
Elolvasom


2018.11.02.

Kaktusz

Sosem voltam az a szerelmes típus. Tizennyolc éves koromig még csak azt se tudtam, milyen. Aztán jött Ő. Igen, Ő, az a nagybetűs. Egy márciusi délutánon futottunk össze a Nyugatinál. Pillanatok alatt elrabolta a szívemet, és attól kezdve egy napot se tudtam elképzelni nélküle. Pedig hidd el, semmivel sem volt több, mint az eddigiek. Legalábbis…
Elolvasom


2018.10.29.

Kék Cinege

Azt mondtad, direkt ültettél színes virágokat a kertbe. Hogy te, akárcsak a madarak, szeretted az ilyesmiket. A szinte tökéletes fű, a virágok illatozása és a nagy, magas fák remek élőhelyet biztosítottak szárnyas barátainknak. Tetszett, hogy minden reggel madárcsicsergésre ébredhettél. Emlékszem, egyszer mesélted, hogy egy madár – azt mondtad, talán kék cinege – már napok óta…
Elolvasom


2018.10.23.

Egy tükör szinapszisa

Láttam minden egyes reggel, ahogy mosod kábult arcod a víz tükrében. Először szépen lassan megvizsgálod arcvonásaid, hogy minden a helyén van-e. Ezután odanyúlsz a retkes fogkefédért, amit közel három hónapja nem tudsz lecserélni, mert tetszik tűzpiros színe. Kiköpöd a mosdókagylóba vérrel és fogkrémmel kevert köpetedet, a megmaradt lepedéket pedig körömmel próbálod lekaparni/eltüntetni. Úgy véled, senki nem…
Elolvasom


2018.06.12.

Á nem

Egyre jobban érzem az elhatárolódást a valós élettől. Itt ülök kávéscsészém mellett, cigarettával az ajkaim közt, gépelek rohamtempóban, s mindeközben azt sem tudom, mi értelme van akármit is leírni gondolataim közül. Egyrészt, senki az égadta világon nem olvassa el sosem; másrészt pedig, úgyis eltelik egy-két óra, s amit jelenleg óriási ötletnek találok, azt a jövőben…
Elolvasom


2018.05.02.