A kádban ülsz, magad sem tudod, mióta. Homlokod felhúzott térdeden pihen, a zuhanyrózsából ömlő víz kissé kellemetlenül dobol a hátadon, de nem mozdulsz, hagyod. Talán élveznéd is a pillanatot, ha nem tudnád, hogy bármikor vége szakadhat, és kezdődik minden elölről. Azt mondták, életed legszebb időszaka kezdődik. Arról azonban mélyen hallgattak, mi minden változik majd, hogy…
Elolvasom
– Ismered a lámpákat? – kérdezte a bohóc. – A lámpákat? – kérdeztem vissza kissé értetlenül. – Maratont futott a szél, miközben lámpák virítottak az amúgy üres erdőben. Egy pillanatra vörösből feketébe fakult a horizont. Isten által megáldott pillanat volt, akkor csöndesedett a környezet. Csak a porcukor pelyhedzett épp egy csöppet. Sugarak kötötték össze a…
Elolvasom
Minden egy hideg téli napon kezdődött. Péntek este volt, Tibor épp a heti munkaidejét befejezve tért haza. A férfi felnézett az égboltra, egy csillag sem volt az égen. Egész héten csak arra várt, hogy lehulljon az első hó, de hiába. Kellemes érzéssel tekintett vissza gyermekkora emlékeire, mikor édesapjával kimehetett szánkózni az árvízvédelmi töltésre. Mindig siettek,…
Elolvasom
Szemrebbenés nélkül piszkálja ki az ócska zárat. Tilos kimenni a lépcsőház tetejére, mi mégis a tető betonpadkáján ülve izzadunk a déli napon, a lakásavatón el nem fogyott eperbor társaságában. Ilka ragaszkodott hozzá, hogy tüntessük el a tegnapi maradékot. Tiltakozásom ellenére nyomta kezembe a megbontott üveget, amelynek erősen kapaszkodnom kell a nyakába, mintha még mindig szédülnék.…
Elolvasom
Péter a modern kórteremnek berendezett, belvárosi lakás foteljében ült a lélek doktoránál – legjobb barátja halála után egy évvel – a heti segítő terápián. Zord tavaszi idő sűrű esője kopogott az ablakokon, a város hangjai kint rekedtek, csak a csönd és a doktor éles szavai hallatszottak a kb. négy méter belmagasságú, hófehér falak között. „Minden…
Elolvasom
Hatalmas, fekete betűkkel állt a „Gyártelep” felirat az öreg vaskapu fröccsöntött, műanyag tábláján. Mostanában nem nagyon jártam erre, de jól emlékszem, az aszfaltút összes kátyújára. A cementgyár vén cirmosa egy nyávogással rám köszön, majd tovább is kullog. Érdekes tény, hogy a telepet őrző kutyák egyedül őt nem kergetik el. Oldalra nézek, a portás őrbódéja azóta…
Elolvasom
– Ne aggódj, minden rendben lesz. Így megy ez már évezredek óta. Soha nem érezted? Benned is ott van. Ott kell lennie. Így születünk. – Nem. Hogy őszinte legyek, azt sem tudom, mit gondoljak. Nem értem, hogyan kerültünk ide, azt pedig szintén nem, mi van alattunk. Minden olyan pici, izeg-mozog, és nagyon fúj a szél.…
Elolvasom
Kosztolányi tér 29. 3/15., ellenőrizte még egyszer a címet, amikor a villamos lassan átzötyögött a Szabadság hídon. Már csak négy megálló. Tényleg készen áll erre? A Móricz Zsigmond körtér következik. Mindjárt ott van, és még mindig nem tudja, hogy egyáltalán képes lesz-e elé állni, és… A Kosztolányi Dezső tér következik. Fogalma sincs, hogy került le…
Elolvasom
Fújt magára egy keveset a levendulás testpermetéből, otthonillatot akart a terjengő gyógyszerszag helyett. A nővérek ajánlottak neki altatót, mégis nagy nap vár rá holnap, de ő nem kért, hányinger kerülgette, ha csak rá gondolt. Inkább felhúzta a kozmoszos pizsamáját, magára terítette a puha, rózsaszín köntösét, és a lift felé indult. Csoszogott, vonszolta magát. Így megy…
Elolvasom
Azt mondta az árus a piacon, akitől vettem a rózsát neked, hogy vágjak le egy-két centimétert a végükből, mert jobban fel fogják szívni a vizet, sőt, ha van hely a hűtőmben, akkor éjjelre tegyem oda be, úgy eláll egy hétig is. Udvariasan bólogattam, miközben magyarázott, mintha figyelnék, de már jó ideje nem bírtam követni, mivel…
Elolvasom
