Péter a modern kórteremnek berendezett, belvárosi lakás foteljében ült a lélek doktoránál – legjobb barátja halála után egy évvel – a heti segítő terápián. Zord tavaszi idő sűrű esője kopogott az ablakokon, a város hangjai kint rekedtek, csak a csönd és a doktor éles szavai hallatszottak a kb. négy méter belmagasságú, hófehér falak között. „Minden…
Elolvasom
Hatalmas, fekete betűkkel állt a „Gyártelep” felirat az öreg vaskapu fröccsöntött, műanyag tábláján. Mostanában nem nagyon jártam erre, de jól emlékszem, az aszfaltút összes kátyújára. A cementgyár vén cirmosa egy nyávogással rám köszön, majd tovább is kullog. Érdekes tény, hogy a telepet őrző kutyák egyedül őt nem kergetik el. Oldalra nézek, a portás őrbódéja azóta…
Elolvasom
– Ne aggódj, minden rendben lesz. Így megy ez már évezredek óta. Soha nem érezted? Benned is ott van. Ott kell lennie. Így születünk. – Nem. Hogy őszinte legyek, azt sem tudom, mit gondoljak. Nem értem, hogyan kerültünk ide, azt pedig szintén nem, mi van alattunk. Minden olyan pici, izeg-mozog, és nagyon fúj a szél.…
Elolvasom
Kosztolányi tér 29. 3/15., ellenőrizte még egyszer a címet, amikor a villamos lassan átzötyögött a Szabadság hídon. Már csak négy megálló. Tényleg készen áll erre? A Móricz Zsigmond körtér következik. Mindjárt ott van, és még mindig nem tudja, hogy egyáltalán képes lesz-e elé állni, és… A Kosztolányi Dezső tér következik. Fogalma sincs, hogy került le…
Elolvasom
Fújt magára egy keveset a levendulás testpermetéből, otthonillatot akart a terjengő gyógyszerszag helyett. A nővérek ajánlottak neki altatót, mégis nagy nap vár rá holnap, de ő nem kért, hányinger kerülgette, ha csak rá gondolt. Inkább felhúzta a kozmoszos pizsamáját, magára terítette a puha, rózsaszín köntösét, és a lift felé indult. Csoszogott, vonszolta magát. Így megy…
Elolvasom
Azt mondta az árus a piacon, akitől vettem a rózsát neked, hogy vágjak le egy-két centimétert a végükből, mert jobban fel fogják szívni a vizet, sőt, ha van hely a hűtőmben, akkor éjjelre tegyem oda be, úgy eláll egy hétig is. Udvariasan bólogattam, miközben magyarázott, mintha figyelnék, de már jó ideje nem bírtam követni, mivel…
Elolvasom
A földszinti lakás mindig is érdektelen volt számomra, bár szerintem nem én voltam az egyetlen, aki így vélte. Akkoriban hatalmas téglaépületben béreltem egy aprócska garzont az ötödiken. Furcsamód a rideg épület látványa mindig megnyugtatott a hazaúton. A házhoz egy hosszú, szűk utcácska vezetett. A macskaköves út egy park mellett futott, mely körülölelte a robusztus építményt.…
Elolvasom
Sétálsz az utcán. Este van, ráadásul péntek este. Egyedül teszed szapora lépteid, mert kicsit félsz, hiszen pont tegnap hallottad annak a megerőszakolásnak a történetét a rádióban, ahol aztán mindenkinek a lelkére kötötték, hogy sötétedéskor már nem volna szabad fiatal nőként lófrálni a városban. Egyébként is 5 perce késel a baráti találkozóról, szóval még gyorsabbra veszed…
Elolvasom
Vannak dolgok, amiket nem mondunk ki. Vannak dolgok, amikről nem beszélünk. Nem beszélünk róluk, mert félünk, ha hangosan kimondjuk, ha a szavak kiáramlanak a levegőbe, még a végén valósággá válnak. A valósággal pedig csak az a baj, hogy szembe kell nézni vele. Nem beszélünk róluk, mert nem tudjuk, hogyan kell. Nem tudjuk, hogyan formáljuk szavakká…
Elolvasom
Esett az eső. Apró cseppekben hullott a járókelők feje tetejére, eláztatott mindenkit az utcán. A boltos fáradt volt, korábban kelt, hogy az új ruhákat feladhassa a próbababákra. Reggeli kávéját az utcán fogyasztotta el, melynek egy keményre száradt cseppjét már órák óta viselte mellkasán. Szerencséjére, állán lógó, szürke, csapzott szakálla takarta a foltot, amikor egy vásárló…
Elolvasom
