Szerző: Tamás Tamara

Dióhéjban

Mint kocsis a rongybabát, úgy húztál magad után tested domborzatán. Kétszáz törött csont. Viasszal olvasztom eggyé önmagam. Testemből kifordulva bújok el a napfény játszotta sziluettek garmadájában. Minden hang mázsás súly, melyeket egyedül játszok szívbillentyűimen. Tüdőm vízzel telített, a lakat körül várárok. Mindkét kamra zárva, de kulcscsontomat tenyeredben szorongatod. Hiába közeledsz, a szilánkos bordák, mint univerzális…
Elolvasom


2019.07.14.

Kávéscsésze

Hiányod mindenhol ott van, mindent beterít. Bárhová nézek, hűlt helyed találom. Reggel a kávéscsészémben, melyből oly gyorsan száll fel a gőz, mint ahogyan az a pillanat illant el, mikor utoljára láttalak. A repülő madarakban is téged látlak, melyek a vihar idején ide-oda szállnak, s a hatalmas zűrzavarban talán párjukra találnak. Téged képzellek arra az árválkodó…
Elolvasom


2019.06.19.