Szerző: Somos Péter

Minden pillanat

Minden pillanat lepergett újra, Ahogy feküdtem éjfél körül. Vártam, hogy elnyomjon az álom, hiába, Megint a gondolat kerekedett felül. Engedtem, hadd jöjjön, régi ismerősöm. Ugyanazt hozta, unalmas egy alak. Lejátszott mindent, mit bár ne látnék újra, Forgott a megszokott, gyűlöletes szalag. Hirtelen olyan fájó lett az egész. Talán nem is a látottak hiánya, Leginkább bénító…
Bővebben


2020.01.11. 0

Ősz

Még élénken él rengeteg kép, Mintha még tartana, gondolok a nyárra. Percekre, napokra, a boldog időkre, Megszépítve, folyton visszavágyva. Még nehéz elhinni, hogy ennyire más lett, Nehéz nem tudni, mi várhat most rám. Elveszett valami, a megszokás nyugalma, Túl sok lett a kérdés, túl sok a talán. Még álmodom róla, hogy minden a régi, S…
Bővebben


2019.11.30. 0