Befulladtak a karácsonyi falatok,köhögve, küszködve kivagyok.Jóllakott a bejgli, felpuffadta guba, a mézeskalács eltorzultarccal mondja, ő már jóllakott,Nem tud lenyelni még egy falatot.A márc-tömény likőrökazt álmodják, ők mind vizek.„Ha lehet, most csak lefekszek és pihizek.”Fojtogat a fenyőfa illata,kell egy kis friss levegő néha, na! A telített családi együttlétmuszáját nem bírja az oldat!Kilöki…Mint a romlott csokit, az ember kiköpi.Boldog…
Bővebben
(RÉSZLET) „Egy nagyobb hangvételű semmi.” – néhánynak még címe sincs – (Jártamban-keltemben mindig hordok magamnál tollat és papírt, sok kis írás születik, de sajnos nagy a lemorzsolódás… Íme pár sor, melyek visszamásztak a lapokra.) az első Mint mikor a buliban a lyukas zoknidat takargatod, úgy saját hibáidat is… mikor magadat adod másnak ajándékba; igyekszel, hogy…
Bővebben
Hatalmas, fekete betűkkel állt a „Gyártelep” felirat az öreg vaskapu fröccsöntött, műanyag tábláján. Mostanában nem nagyon jártam erre, de jól emlékszem, az aszfaltút összes kátyújára. A cementgyár vén cirmosa egy nyávogással rám köszön, majd tovább is kullog. Érdekes tény, hogy a telepet őrző kutyák egyedül őt nem kergetik el. Oldalra nézek, a portás őrbódéja azóta…
Bővebben
Száll az idő, éji fecske, (A költőt kérem, ezt legközelebb Mellékletben majd kifejtse!) Szállok én is végtelenbe. Szálló széltől fel-fel lebben A függöny is, majd elreppen. (Ó, bocsánat, Költő Uram, nehogy azt higgye, itt minden jól van! Kávét főztem idegemre, s gyors levelet írtam a csomagoló cégnek: Hogy sok helyen stilisztikai hibát vétett! Ők is.…
Bővebben
