Szerző: Pék Bálint Márk

Az Éjtenger csónakosai

Éppen soknak tartottad, Ahogy lámpáink Fölénk hajoltak. Így ültünk egy hajóban, Bár nem is hajó volt, Csak egy apró csónak. Eget rajzoltunk a tónak, S alámerültünk hát Egy nedves, szenvedélyes csóknak. Hétszáz méter magasan az éjben, Alattunk a felhők, Lyukacsos kis redőny. Én evezek, csak bal oldalt, Hogy jobbra forduljon minden. Ujjaid a vízbe lógnak.…
Elolvasom


2019.10.06.

Szélcsend

Ki volt ő? Nem emlékszem tisztán, Csak arra, hogy csöndben, Szép csöndben hangossá tette a tisztást. Leveleket reptetett, Fákat szédített, De nem volt durva. Akár egy gyermeket, Álomba ringatott Minden pillanatot. Ha keresztül néztem rajta, Láttam a napot, S a fény rajzolt minket egy lapon. Ki volt ő? Nem emlékszem tisztán, Csak arra, hogy csöndben,…
Elolvasom


2019.07.31.

Lámpabúrák szerelme

– Ismered a lámpákat? – kérdezte a bohóc. – A lámpákat? – kérdeztem vissza kissé értetlenül. – Maratont futott a szél, miközben lámpák virítottak az amúgy üres erdőben. Egy pillanatra vörösből feketébe fakult a horizont. Isten által megáldott pillanat volt, akkor csöndesedett a környezet. Csak a porcukor pelyhedzett épp egy csöppet. Sugarak kötötték össze a…
Elolvasom


2019.06.30.