Ismerős az érzés,Ez megszokott habitus.Belülről folyamatosan,Egyre jobban,Ha a belső hang megdobban,És egyre jobban emészt a kérdés,Megéri-e napi szinten veleEz a sok veszekedés?A faszom bele. (1)Minden már annyira ismert, szinte rutinszerű. Átmész hozzájuk, fáradt az egyetem miatt, így nem mentek semerre, ott alszotok. Az apja sörrel kínál, közben megveregeti a vállad és mondogatja, milyen nagyszerű ember…
Bővebben
Ha én idős leszek, Nem panaszkodom. Még akkor sem, ha fáj. A buszon is majd inkább kapaszkodom, Zsúfolásig görbül majd mosolyra egy idős száj. Ha én idős leszek, Megmaradok a barátokkal. Nem fogok egyedül meghalni, Felidézve, milyen volt a családommal. Nem ismerem majd azt a szót, hogy feladni. Ha én idős leszek, Kuporgatom majd a…
Bővebben
Képzeld el azt, hogy egy teljes előadóterem Tele van azokkal az emberekkel, akiket életed során Úgy igazán megbántottál, és karba tett kézzel, Unott arccal hallgatják esedező bocsánatkérésed. Most képzeld el, ahogy életed szerelmével Újra találkoztok. Újra összefuttok váratlanul A közértben, neked meg beugrik egy emlék, Amikor a nyár közepén egy közepes minőségű fesztiválon a Nyakadba…
Bővebben
Ebben a percben az idő nem mozdul, csökönyösen felvette önkényes pozícióját; hogy haladásra bírjuk, jobbára fizikiai képtelenség. Másodpercek távlatából most éveknek tűnnek ezek a pillanatok, talán egy élet sem lenne elég, hogy megérjük a reggelt. Az érzés, ami nem hagy nyugodni, mintha csak tegnap történt volna az esemény, ami kiváltotta belőlem. De, mint mindenre, rá…
Bővebben
Oly hívatlanul tört ránk most a magány, Valósággal rettegünk tőle. Jó ideje nem éreztük már Magunkon ezt az egyedüliséget. Ez is, mint minden, relatív, Gondolok itt a fogalmakra, Hogy kettőnk definíciója Csupán a másik inverze. Hiába időztünk annyit az erdőben Az ösvényt keresve – Átvitt értelemben a magunk igazát. Többé nem kereszteződnek útjaink. De te…
Bővebben
