Szerző: Heilman Petra

Kandinszkij lélekkaraván

Vérszövetséget kötöttem a sötétséggel, vonalakkal húztam határokat, fél lélekkel, hogy a lelkemnek szebbik oldala ragyogja a Hold és a Nap kecses táncdalát, hogy felhőkre nyissam szívem ablakát. Mert ott pihen minden alkotásban a jó, a csoda, így lesz a valóságnak az álom a gyilkosa. Otthonomba, Földembe, Hazámba beleszorult a léleknyi fekete jellemem. Ember vagyok, mostoha.…
Elolvasom


2019.09.18.

Két egyenes

„Két egyenes vonal nem fog közre területet.” /Euklidész/ Két egyenes ember nem fogja közre egymás szerelmét. Kezem nem fogja közre a hátad 36 fok melegét. Kezed nem fogja közre az arcom telesírt keretét. Tudod, volt az a víz, ahol a csillagokba bújtunk nyáréjszakán. Tudod, volt az az égő csikk az első hamutálcán. Tudod, volt az…
Elolvasom


2019.09.08.

Fiatalság

Vannak azok az évek, amikor az ember gyermek. Olyan jó csodákban élni, sírni és nevetni, mindent megálmodni, pelenkába kakálni, a szüleid szobájába átrohanni, labdázni, csoda-erdő mélyén pitypangot találni. Van az a pillanat, amikor belenézel a tükörbe, és önmagad még gyermekképben látod, mert a frufrud alatt meglebben még egy-egy babahaj, az arcodnak íve pedig még halványan…
Elolvasom


2019.07.28.

Péntek esti molinó

Sétálsz az utcán. Este van, ráadásul péntek este. Egyedül teszed szapora lépteid, mert kicsit félsz, hiszen pont tegnap hallottad annak a megerőszakolásnak a történetét a rádióban, ahol aztán mindenkinek a lelkére kötötték, hogy sötétedéskor már nem volna szabad fiatal nőként lófrálni a városban. Egyébként is 5 perce késel a baráti találkozóról, szóval még gyorsabbra veszed…
Elolvasom


2018.11.12.