Szerző: Heilman Petra

Cél nélkül

Csodák csörömpölnek a fűzfaleveleken. Egy hattyú úszik a vízen mezítelen, s kecsesen, könnyeden ingó ringásával izgő-mozgó ellentéteket tükröz e tájon, kérdések rohannak át láthatatlanul a lápon. Fészkelődnek, és sietnek felém rengetegen, hogy értsék magukat lelkemen, s lássák röptüket szememben. Az élet létezés vagy küldetés, ölelés vagy büntetés? Az élet remegés? Reszketünk a csodán, hogy való…
Bővebben


2019.12.21. 0

Élnem kell

Akarom, hogy égessen, hogy élek, hogy rám boruljon a világ vörös fénye, hogy lángoljak s zubogjak a tűzzel, hogy áldjak, de osztozzak a bűnnel, hogy szikrázzam az elevenség művel. Parázsként omoljon előttem az élet lángbetűvel. A pillanatnak vasa múlhatatlan hévvel az izzás csodájává érlel. Maradandóvá s elmúlóvá alakulok, a megszokottól szabadulok. Akarom a férfit. Akarom…
Bővebben


2019.10.22. 0

Vörös ébredés

Vasutak dzsungelében, irodapanelek tengerében, villanyoszlopok hálóbogarában, a modern város magány-viharában fehér fényt fúj a szél. Fehér fényt hunyorít a szél. Eltemetett beton-civilizáció, eltűnt, bezárt generációk. Most úgy színez a környezetszennyezés, mint ahogy körtavakat a színszenvedés. Kockák, logikák, absztrakt csodák. Vérszínt fúj a táj. Vérszínt hunyorít a táj.


2019.09.25. 0

Kandinszkij lélekkaraván

Vérszövetséget kötöttem a sötétséggel, vonalakkal húztam határokat, fél lélekkel, hogy a lelkemnek szebbik oldala ragyogja a Hold és a Nap kecses táncdalát, hogy felhőkre nyissam szívem ablakát. Mert ott pihen minden alkotásban a jó, a csoda, így lesz a valóságnak az álom a gyilkosa. Otthonomba, Földembe, Hazámba beleszorult a léleknyi fekete jellemem. Ember vagyok, mostoha.…
Bővebben


2019.09.18. 0

Két egyenes

„Két egyenes vonal nem fog közre területet.” /Euklidész/ Két egyenes ember nem fogja közre egymás szerelmét. Kezem nem fogja közre a hátad 36 fok melegét. Kezed nem fogja közre az arcom telesírt keretét. Tudod, volt az a víz, ahol a csillagokba bújtunk nyáréjszakán. Tudod, volt az az égő csikk az első hamutálcán. Tudod, volt az…
Bővebben


2019.09.08. 0

Fiatalság

Vannak azok az évek, amikor az ember gyermek. Olyan jó csodákban élni, sírni és nevetni, mindent megálmodni, pelenkába kakálni, a szüleid szobájába átrohanni, labdázni, csoda-erdő mélyén pitypangot találni. Van az a pillanat, amikor belenézel a tükörbe, és önmagad még gyermekképben látod, mert a frufrud alatt meglebben még egy-egy babahaj, az arcodnak íve pedig még halványan…
Bővebben


2019.07.28. 0

Péntek esti molinó

Sétálsz az utcán. Este van, ráadásul péntek este. Egyedül teszed szapora lépteid, mert kicsit félsz, hiszen pont tegnap hallottad annak a megerőszakolásnak a történetét a rádióban, ahol aztán mindenkinek a lelkére kötötték, hogy sötétedéskor már nem volna szabad fiatal nőként lófrálni a városban. Egyébként is 5 perce késel a baráti találkozóról, szóval még gyorsabbra veszed…
Bővebben


2018.11.12. 0