Amikor jobban
Most jobban esik a csend ricsaja,
mindig a másé kell,
inkább hallgatom más zaját,
minthogy sajátomban vesszek el.
Most megillet egy néma délután,
szótlan, teám fölött.
Dadogva nem vágyok szavakat cipelni,
vétkes vagyok cinkosok között.
Most képtelenek rólunk a képek,
s tán így lesz a legjobb,
homályos lencsevégen ragyogni…
ezt tudjuk mi, és ez nem sok.
