Acélmagnóliák – erős nők a WSSZ-ben

Acélmagnóliák – erős nők a WSSZ-ben

2020.02.20. Ajánló 0

Robert Harling drámáját a szombathelyi Weöres Sándor Színház is színpadra vitte, mégpedig nem is akármilyen szereposztással. Emilyt Németh Judit, Truyt Bálint Éva, Shelbyt Alberti Zsófi, Clairee-t Szalai Krisztina, Valeryt Vlahovics Edit alakítja, míg Annelle szerepét Dunai Júlia öltötte magára. A színtér Truvy fodrászüzlete, ahol hétvégente összegyűlnek a város hölgyei. Férfiak nem jelennek meg, a szereplők utalnak arra, hogy nem mernek a szépségszalon közelébe menni, ezért róluk csak a nők beszélgetései alapján tudunk meg információkat.

Régóta úgy gondolom, hogy a vidéki színházak közül kiemelkedő mind színészek, mind bemutatott darabok terén a megyeszékhely teátruma. Játszanak itt igazán nagy nevek is, de a fiatalabb generáció képviselői is megállják helyüket mellettük. A Prekop Gabriella szövegfordításával, Nagy Cili által rendezett darab sem okozott csalódást.

A cím egy utalás, mely szerint a férfiak erősek, mint az acél, a nők pedig gyenge virágok, akár a magnóliák. A cselekmény előrehaladtával azonban egyre inkább fény derül ezen állítás hamisságára, fokozatosan bizonyosodik be az ellenkezője. Családi gondok, régi szerelmek, elhidegülések, betegségek, gyermekszületések, valamint megtérések tanúi lehetünk a kicsivel több, mint kétórás előadás során.

Az erős és a gyenge karakterek megerősödésének drámája ez. Nehéz eldönteni, hogy komédia vagy tragédia-e, talán mindkét kategóriába besorolható. A keserédes vég, a tragédiára való, a fájdalom későbbi enyhülésében bízó reagálás rátesz egy lapáttal a humorra, ami miatt a mérleg a komédia felé billen. Karakán nők, anyák és feleségek beszélgetnek, akik a látszat ellenére komoly gondokkal küzdenek. Problémájuk van a családjukkal, gyermekeikkel, férjükkel, szerelmükkel, önmagukkal.

Egymást segítő baráti közegbe, mintegy védelmet biztosító fészekbe menekülnek ezek elől, ahol – még ha néha cukkolják is egymást – mindig vigaszra lelnek, ahol mindig jut nekik néhány jó szó. Olyan dolgokról tudnak itt beszélni, amelyeket másoknak nem mondhatnak el, megértik egymást, próbálnak segíteni, ahogy csak tudnak. A női összetartás, a közösségen kívüliek közös utálata kerül bemutatásra a hat szereplő által.

Shelbynek nem szabad szülnie, anyja, Emily, féltő gondossággal lohol a felnőtt nő után, sokszor gyerekként kezelve őt. Valery esetében a szomszédok közt felmerülő konfliktusok és a régi szerelmek feltűnésének érzelmi hatásaiba pillanthatunk bele. Annelle, akit a darab elején csak egy hajmosólányként, csendes mellékszereplőként érzékelünk, az Isten-kérdést veti fel. És Truvy a gócpont, ő tartja össze a társaságot, igyekszik megoldani mások életét, holott neki is segítségre van szüksége.

Problémák halmaza, amelyek hol ilyen, hol olyan irányba indulnak, de végül minden megváltozik, talán a lehető legjobb irányba. Számomra a két legfontosabb karakter közül az egyik Shelbyé, akit Alberti Zsófi a lehető leghitelesebben alakít. A másik pedig a Vlahovics Edit által megformált Valery. Kemény, karcos, nem annyira nőies, mégis szeretnivaló, a darab fő poénforrása.

Bizonyíték ez a dráma. Érvelést alátámasztó tételcáfolat. A női, hiába a gyengébbik nemként van számon tartva, sokkal több terhet bír el, mint gondolnák, akár saját maguk, akár a férfiak. Szerethetően, érthetően üzen: sok mindent képesek vagyunk elviselni. Az előítéletek semmit sem érnek, hiszen nem tudhatjuk, ki milyen terheket cipel magával egy életen át.

Nyitókép: wssz.hu

Tetszett? Itt támogathatja Horváth Florencia Dorina alkotását a Patreonon!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük