Két egyenes

Két egyenes

2019.09.08. Vers

„Két egyenes vonal nem fog közre területet.”
/Euklidész/

Két egyenes ember nem fogja közre egymás szerelmét.
Kezem nem fogja közre a hátad 36 fok melegét.
Kezed nem fogja közre az arcom telesírt keretét.
Tudod, volt az a víz, ahol a csillagokba bújtunk nyáréjszakán.
Tudod, volt az az égő csikk az első hamutálcán.
Tudod, volt az a sör a nyár tavaszán.
Tudod, volt az a pulóver, amit adtál a kilátó teraszán.
Tudod, volt az az egy zsák azon a tombolán.
Tudod, volt, hogy egy estét ültél a zongorán.
Tudod, volt az a dal, aminek elaludtunk a dallamán.

Két egyenes szó nem fogja közre egymás értelmét.
Kezed már csak halványan érinti meg a paplan lebenyét.
Kezem már egyre ritkábban markolja szíved mellényét.
Tudod, van az a pamlag a nappali ferdefalú oldalán,
amin ültünk ketten azon az éjszakán.
Tudod, van az a hely a Nyugati bal sarkán,
ahol csüngtünk egymás panaszán.
Tudod, van az a kör a szíved bejáratán,
amit mindig megragadtam, ostobán.
Tudod, van az a torz kilincs a terasz ajtaján.
Tudod, van az a repedés az asztal talapzatán.
Tudod, van az a folt a bokám külső hajlatán.

Két egyenes nem fog közre mást, csak űrt, csak szakadást.
Kezem nem fog mást, csak emlékek halmazát.
Már csak kapálódzik tenyerem a felejtésben.
Tudom, hogy leszek egy mese az említésben.
Tudom, hogy leszek egy megértés az idő magányán.
Tudom, hogy leszek a kihűlt dobbanás egy szívfrekvencián.
Tudom, hogy leszek egy fakult rúzsnyom az arcod vásznán.
Tudom, hogy leszek egy pont a lelked csillagóceánján.

Minden naplemente egy színszeretkezés.
Minden ébredés egy színekbe sírt veszteség.
Minden repedés egy soha össze nem érés.
Összefogom a szavak egész halmazát.
Összefogom a pontokat a jövő homályán,
s egyeneseket rajzolok a lelkem fátyolán.

Tetszett? Itt támogathatja Heilman Petra alkotását a Patreonon!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.