Fiatalság

Fiatalság

2019.07.28. Novella

Vannak azok az évek, amikor az ember gyermek. Olyan jó csodákban élni, sírni és nevetni, mindent megálmodni, pelenkába kakálni, a szüleid szobájába átrohanni, labdázni, csoda-erdő mélyén pitypangot találni.

Van az a pillanat, amikor belenézel a tükörbe, és önmagad még gyermekképben látod, mert a frufrud alatt meglebben még egy-egy babahaj, az arcodnak íve pedig még halványan emlékezetet egy óvodáskori fotódra. Van ez a pillanat, igen van, de a valóság az, hogy egészen elsütötte a nap feletted az időt. Amikor a fiatalság tombol rajtunk, nem tűnik fel folyékony múlandósága, mert nem fáj semmi, bármit lehet tenni, bárhová menni, elhagyni, összejönni, újra kezdeni, elesni, felállni, ülni, megpihenni, változtatni, szándékosan hibázni, nyaralni, tanulni, mindent a véletlenre fogni. S van, hogy oly könnyű ilyenkor az egész éltet elhibázni, mert csak kotlasz az éveken, s elfejtesz szerelmesnek lenni, elfelejtesz örülni, egészen elfelejtesz az elvárások, és a kiteljesedés közt önmagad lenni, magadban hinni, nevetni, élni. Egészen elfelejtesz emberséges lenni.

Van az a pillanat, amikor a fiatalság véget ér, ám a szikrája bennünk marad, mint palackba zárt szellem. Ott lüktet tovább, de a szarkaláb s ránchadak, ősz hajszálak üzennek a testnek hadat. Óvatlanul, napról napra tombol el rólunk a fiatalság, s nem tudni, mikor hagy el minket a fiatal-szabadság. Talán minden nap csak egy milliméterrel kerül távolabb.

Tetszett? Itt támogathatja Heilman Petra alkotását a Patreonon!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.