Más állapotok

Más állapotok

2019.07.07. Novella

A kádban ülsz, magad sem tudod, mióta. Homlokod felhúzott térdeden pihen, a zuhanyrózsából ömlő víz kissé kellemetlenül dobol a hátadon, de nem mozdulsz, hagyod. Talán élveznéd is a pillanatot, ha nem tudnád, hogy bármikor vége szakadhat, és kezdődik minden elölről.

Azt mondták, életed legszebb időszaka kezdődik. Arról azonban mélyen hallgattak, mi minden változik majd, hogy tested tájképét teljesen átrajzolják a hónapok. Nem említette senki, hogy a hetek alatt alattomosan derekadra fonódó párnák szétfeszítik és felbarázdázzák a bőrödet, sem azt, hogy az egykor lapos hasad helyén már csak dimbes-dombos vidéket találsz. Formás melled kőkemény orommá duzzad, melyet egy életéért küzdő, apró teremtés szív véresre minden nap, két-háromóránként. Te pedig már előre rettegsz a fájdalomtól.

Az arcodról pergő könnyeket nem is érzed a vízsugár alatt. Most, hogy egy kicsit kikapcsolhatnál, csak arra tudsz gondolni, hogy a fürdőszoba forró gőze már nem sokáig ölel át. Hamarosan indulnod kell, még ha képtelennek is érzed magad rá. A tested, ez a két lábon járó tápanyagforrás olyan súlyosnak tűnik, mintha a bőröd alá betont öntöttek volna.

A lelked bűntudattól feszül a benned lappangó üresség és boldogtalanság egyvelegétől. Hiába tudod, hogy boldognak kéne lenned, nem megy. Az az apró emberke, aki azon az esős délutánon berobbant az életedbe, mintha nem is ugyanaz a kis lény lenne, aki a testedben növekedett negyvenegy héten keresztül. Mintha a köldökzsinórral együtt az iránta táplált érzelmeidet is elvágták volna. Pedig azt mondták, képtelen leszel majd betelni vele.

Ehelyett most nem érzel semmit, amikor ránézel. És fogalmad sincs, hova tűnt az a hatalmas szeretet, amit kerekedő pocakod váltott ki belőled. Ám hiába tudod, hogy ez így nem normális, hiába próbálsz visszaemlékezni az előző hónapokra, csak az üresség van benned.

És mérhetetlen bűntudat, mert a gyermeked inkább egy embert próbáló kihívásnak, elvégzendő feladatok sorának tűnik, mintsem szerelmed gyümölcsének. Te pedig csak azért imádkozol, hogy nyugodtan aludjon, hasfájás nélkül, hogy egy kicsit egyedül lehess a gondolataiddal. Egy kicsit újra önmagad. Az a nő, aki azelőtt voltál, hogy anyává változtál. Bár már azt sem tudod, milyen volt ő.

Valami nincs rendben, súgja a lelked mélyén egy hang. Lényed minden mozzanatában benne van ez az érzés, de képtelen vagy hangot adni neki. Hogy is mondhatnád el bárkinek, hogy nem szereted a saját gyereked? Mi ez, ha nem árulás a legnagyobb álmod, az anyasággal szemben? Mekkora kudarc ez? Képtelenség a szerelmed szemébe nézni egy ilyen titokkal a lelkedben.

A zuhanyfejből monoton csobogó víz hangjába keserves sírás hasít. A melledben fájdalomrózsa nyílik, ahogy tejmirigyeid megduzzadnak. A gyomrodban kellemetlen gombóccá tömörül a sajnálat, hogy itt kell hagynod párában úszó menedékedet.

Tudod, hogy mozdulnod kell, de nem megy. Tagjaid érzéketlenné gémberedtek a kuporgásban.

Kattan a kilincs, és az idillnek oda. A fürdőbe hideg levegő és nyekergős csecsemősírás nyomul.

– Magdi, tudsz jönni? Petike telerakta a pelusát! – hallod a férjed tétova hangját az ajtóból, mire minden erődet összeszedve kipréselsz magadból egy halvány igent ahelyett, hogy rápirítanál, amiért képtelen rá, hogy legalább egyszer megpróbáljon egy kakis pelenkát kicserélni.

Feltápászkodsz ülőhelyzetedből, és lábadon azonnal végigfolyik a zsibbadás. Pár másodpercig a csempézett falnak dőlsz, amíg bőrödön ezernyi szúrás szaladgál. Aztán ólomlábbal a kilépőre állsz, és szárazra törlöd új domborzatod.

Begyakorolt mozdulatokkal teszed tisztába üvöltő gyermeked, saját könnyeidet visszatartva. Bekucorodsz a fotelba, amíg a férjed megfogja tejedet követelő magzatod, aki olyan erővel kap rá sajgó mellbimbódra, hogy szemedbe forró könnyek tolulnak.

Fogcsikorgatva számolod a perceket, míg gyermeked megtölti apró gyomrát. Csak remélni tudod, hogy ez a borzasztó fájdalom napról napra enyhül, a helyét pedig fokozatosan átveszi a szeretet.

Tetszett? Itt támogathatja Ladányi Klára alkotását a Patreonon!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.