Tavasz

Tavasz

2019.06.24. Vers

korai ez a februári tavasz, valahogy
tisztátalan és helytelen
a globális felmelegedés jegeket olvaszt fel a lelkemben
régi, nehéz és száraz jeget
nem vettem észre a létezését, annyira
természetes volt, hogy mindent befed

egy délután megfordult a nap
fodros szoknyája sárgán és laboratórium szagúan suhant el az orrom előtt
egy pillanatnyi agapé, huncut szemű, fürtös hajú kislány
felbukkant a jég alól
mosolyt csalt oda, ahol sima fehér felület pihent csak
annyi volt, egy pillanat csupán
nem tudom, honnan jött a felismerés
hát, így is lehet időnként
ezt is mi csináltuk
a jégtakaró visszafagyott, ez a rendje a világnak
korai még a tavasz, napok óta emésztem
hát, így is lehet időnként

Tetszett? Itt támogathatja Tóth Viktória alkotását a Patreonon!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.