Elméletben

Elméletben

2019.04.23. Vers

Képzeld el azt, hogy egy teljes előadóterem
Tele van azokkal az emberekkel, akiket életed során
Úgy igazán megbántottál, és karba tett kézzel,
Unott arccal hallgatják esedező bocsánatkérésed.

Most képzeld el, ahogy életed szerelmével
Újra találkoztok. Újra összefuttok váratlanul
A közértben, neked meg beugrik egy emlék,
Amikor a nyár közepén egy közepes minőségű fesztiválon a
Nyakadba borult, majd könnyes szemekkel azt mondta:
„Veled akarom leélni az életemet.” Rá fél évvel pedig már
A legjobb barátod dugja megállás nélkül.

Gondold végig, milyen lehet az, mikor
Te mindent megteszel a céljaid elérésért,
De a környezetedben még a saját szüleid is ellened vannak,
Mondván, követned kell a család örökségét, apádnak már külön
Gyógyszertára és honoráriuma van a tudományágban,
Így te nem lehetsz más, csak orvos,
Akármennyire is felfordul a gyomrod az egésztől.

Gondolj bele, milyen lehet utána az élet, mikor
A legfontosabb személy az életedben feladja a szolgálatot.
Mikor már csak a két kemó közt van lehetőségetek beszélni
Egymással, és még mindig ugyanúgy mosolyog, mint annak idején,
Csak éppen lefogyva, haj nélkül. Képzeld el, hogy ezzel a tudattal
Kell leéljed a hátralévő életed, és ha épp nincs jó hangulatod,
Akkor a környezeted hülyének néz.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.