KRITIKA: Egy karrier építése

KRITIKA: Egy karrier építése

2018.06.23. Publicisztika

Karafiáth Orsolya regénye a fiatalabb és az idősebb Anna történeteit és alkoholfüggőségét, illetve a családjával kapcsolatos eseményeket írja le a főszereplő emlékeiből idézve. A történetet akaratunk ellenére hozzá szeretnénk kapcsolni a szerző személyéhez, késztetést érezve ahhoz, hogy önéletrajzként olvassuk, még akkor is, ha Anna gyermekkorát egyes szám harmadik személyben írja le. A cselekmény önéletrajzi ihletésű, azonban nem fedi teljesen a valóságot. Több kiegészítés és javítás segédkezik abban, hogy a történet fiktív maradjon és el tudjuk vonatkoztatni a szerző életétől. Még szerencse, hiszen a regény néhány helyen olyan részeket tartalmaz, amiket nehezünkre esne valós, megtörtént eseményeknek tekinteni.

A mindössze 192 oldalas könyv borítója a női és férfi olvasók figyelmét is megragadja, az előbbinek a feltűnő és merész színválasztással, az utóbbinak pedig egy – játékbabának tűnő – gyermekkel felső testét takaró, ruha nélküli hölgy segítségével. A regény nem csupán papírformátumban látott napvilágot, hangoskönyvben is megjelent, és mint ahogy a két oldalas köszönetnyilvánításban is leírja a szerző: „a könyvem köré komoly projekt szerveződött.” A köszönetnyilvánítást követő lapon pedig a támogatók logója található, tehát tényleg sok ember segédkezett a regény létrejöttében, ami marketing szempontjából teljesen rendben is van, hiszen közismert televíziós figuráról van szó, a reklámnak pedig helyet kell adni. Több ember elolvasta és gondozta a szöveget, két korrektor munkája is benne van, egy-egy helyesírási hibát mégis találhatunk a 138. és a 139. oldalon.

De térjünk is rá a történetre. Fejezetenként váltakozva olvashatjuk egyszer Kisanna kalandjait, majd a (nagy)Anna alkohollal folytatott küzdelmét, valamint karrierjének kibontakozását. A történetben megtudhatjuk, hogy milyen is egy tökéletes férfi. „Elsősorban pénze legyen, teremtse meg az anyagi hátteret, legyen klassz lakása, ne egy odú a nyolcban, és legyen értelmezhető kocsija is, fasznak van kedve megsülni egy viharvert kockaládában.” Anna józanságot nem ismerő folyamatos mámorban egy tetszetős karriert futott be, az olvasó azonban nem jut sok információhoz, hogy miként sikerült neki. „Oké, iszom, mint a gödény, oké, kiesnek hetek, de én akkor is más vagyok, jobb vagyok, én sikeres vagyok, csinos vagyok, semmi keresnivalóm itt.” Az időnként vulgáris kifejezések jól tükrözik a fiatal, szórakozni vágyó generáció viselkedését, azonban a kamaszkorú Manan, Xevra és Guélana szóhasználata egy kissé erőltetettnek tűnhet az olvasó számára.

A történet egyik kulcsfontosságú karaktere a Nusi mama nevet viseli. Nusi egy céltudatos és erős személyiség, akinek az a heppje, hogy őt mindenki kizsákmányolja, neki sikerült kijutni a gödörből, nélküle az egész család már rég elveszett volna, amit előszeretettel hangoztat. A nagymama kihatással van az egész család életére, folyamatos feszültségben tartja szeretteit, bár nyíltan bevallja, hogy Anna a kis kedvence, vele szemben sem viselkedik gondoskodó és szerető nagymamaként. A szövegben az első meglepetést Nusi okozta, amikor a nagymama fiatalkorú unokája megrontását nem verte nagydobra, úgy is mondhatnám, hogy mindenféle sérelem nélkül továbblépett, és ami igazán meglepő, hogy Kisanna is. Mint ahogy korábban említettem, a szöveget több személy gondozta a kelleténél, de a fizikában sajnálatos módon egyik sem volt jártas. A regény olvasását követő néhány napban megfigyeltem a különféle lakóházak emeletei közti távolságot, de lehet eddig nem volt szerencsém megtapasztalni az igazán erős magaslati szellőt, hogy a történet ezen része nagymértékben túllépte a realitás határait. A történetben egy rosszul sikerült öngyilkossági kísérletről olvashatunk, amikor a fiatal férfi az ablakból kiugorva szeretett volna véget vetni az életének. A nagy erejű szélnek köszönhetően csak két emeletet zuhant, majd berepült az éppen nyitott ablakon. „Oltári szerencse, hogy nyitva volt az ablak, oltári szerencse!” Sok kérdést felvetettek bennem a történetben zajló események, és éppen ettől lett Karafiáth szövege izgalmas, hogy az olvasás nem csak a sorok közti balról jobbra való ingázást jelentette, hanem valami többről szólt, noha az imént említett két rész módosításra szorulna. A szöveg Anna emlékeiből táplálkozik, ezáltal egy megbízhatatlan narrátornak tekinthető, mivel az elmúlt évek alkohollal átitatott emlékei időnként eltérhetnek a valóságtól, még úgy is, hogy Anna ezzel nincs is tisztában.

Karafiáth pedagógiai szempontból nézve Anna személyével nem egy követni való példát mutat a fiatal olvasók számára, hiszen a szöveg a felelőtlen testi kontaktust, ennek következményeit, alkoholfogyasztást, kudarcokat nem mutatja kellőképpen rossz, elkerülendő példának. Anna züllöttsége és felelőtlensége ellenére karriert épített közel 200 oldal során, néha undorodva magától és másoktól is. Bár ítélőképességünk azt súgja, hogy ez az a példa, amit nem lenne szabad követni, a szövegből nem érződik ítélet a hősnő tettei felett. A regény felvet egy izgalmas témát, mégpedig a férfiak kihasználását. A szerző a „kihasznált” férfiak helyett Annát tünteti fel áldozatként, a legtöbb férfit tárgyként kezeli, ami fordított esetben különböző érzelmeket váltana ki az olvasókból. Anna története helyenként javítást igényelne, időnként élvezhető, de a „komoly projekt” sokkal jobb regényt is eredményezhetett volna.

Karafiáth Orsolya: Szirén. Scolar Kiadó, Budapest, 2017, 192 oldal, 3490 Ft

Tetszett? Itt támogathatja Urbán László alkotását a Patreonon!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.