Játék az idővel

Játék az idővel

2018.05.10. Kritika

Tóth Krisztina legújabb verseskötete Világadapter címmel jelent meg 2016-ban, amely immár tizenegyedik a sorban. A kötet negyvennégy költeménye négy ciklusba van foglalva (Futamidő, Turista, A Tanítvány, Hosszúalvó), ez a strukturáltság azonban ezidáig nem jellemezte versesköteteit. Néhány vers egyértelműen egymáshoz tartozik, mind tematikájuk, mind hangulatuk alapján, ezért célszerűnek tűnik a ciklusos rendezettség. Ez a felépítettség hozzáadhat valamit az olvasók értelmezéséhez.

A halál és az elmúlás központi szerepet kap a verseskötetben. Az írónő édesapja halálának is emléket állít a könyvben a Magnak jó lesz, Szobák és a Dió című versekben. Tóth Krisztina verseiben személyes érzései is megjelennek, de sohasem állnak önmagukban. Mindig igyekszik valami többletet nyújtani az olvasó számára, amelyet a saját életére vonatkoztathat. Édesapja haláláról is így ír. Nem pusztán a saját gondolatai jelennek meg, helyet kap a halállal való szembesülés, a legáltalánosabbnak hitt tények a halálról, az elmúlás és az ember viszonyának értelmezése, amelyben mindenki találhat olyan mozzanatot, amely által értelmezhetőbbé válhat számára egy múltbeli vagy jelenkori esemény.

A szerző előző kötetének (Magas labda) nyitóverse, a Hangok folyója az ember és a saját múltja viszonyáról szól, míg a Világadapter nyitóciklusa, a Futamidő az ember saját jövőidejéhez, a halálhoz való viszonyáról mesél. Ez a párhuzam is jól szemlélteti azt, hogy az idősödő Tóth Krisztina tele van aggodalommal, gyásszal. A jövő mindenki számára bizonytalan, gyermekfejjel azonban nem gondolunk a nehézségekre, szeretteink elvesztésére, a visszatekintésre. Saját bevallása szerint megrendítette őt kortársainak halála, hiszen „ebben az életkorban nem illik csak úgy meghalni”. Ez a megrendülés az alkotásokban is visszaköszön, prózákban és versekben egyaránt.

A megrendülés mellett egyfajta visszatekintés is központi szerepbe kerül. A Példa című versben ez konkretizálódik is: „Szorzódtam, osztódtam, míg a nulla / formájú száj ki nem jött életem / végén. Valami el lett szúrva, / gondoltam. Újra meg: nem kezdhetem.” A három versszakos költeményben jól érződik egyfajta létösszegzés, amit Tóth Krisztina „áttekintésnek”, „valamiféle belső rendcsinálásnak” nevez.

A felnőtt létbe éppen csak betért olvasókként a kötet néhány versét nem lehet, sőt minden bizonnyal nem is kell értelmeznünk, hiszen nem is a mi korosztályunk megszólítására törekszik elsődlegesen. Nyilván szükséges kellő élettapasztalat birtoklása az értelmezéshez, befogadáshoz, néhány versben azonban huszonévesen is találhatunk olyan titkokat, amelyeket a saját létezésünkre tudunk vonatkoztatni. Ehhez azonban a művek részletes felfejtése, boncolgatása és többszöri olvasat igényeltetik.

Tóth Krisztina: Világadapter. Magvető Kiadó, Budapest, 2016, 80 oldal, 2990 Ft

Liked it? Take a second to support Verbók Boglárka on Patreon!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.